2019. október 8., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Koppány – török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az viseli a legsúlyosabb terhet, aki a legtöbbet tudja. Mert az övé a felelősség.”

Szilvási Lajos

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939120-43bd”][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Steindl Imre építész tervei alapján felépült az Országház épülete, melyet már 1896-ban átadtak rendeltetésének, de teljesen csak 1902-re készült el, ekkor tartották meg az első ülést. A világ egyik legszebb épülete.

Pege Aladár (1939) világszerte ismert zeneművész, pályatársai szerint ő volt a nagybőgő „Pegeníni”-je.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79120-43bd”][vc_column_text]

Erő a szónokoknak

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31)

Egy elismert szónok így ír azokról az érzésekről, melyek olyankor jelennek meg, amikor nagy hallgatóság előtt beszél: „A közönség előtti beszéd az első számú félelmünk, megelőzve az ötödik helyen lévő halálfélelmet, és a magánytól való félelmet, mely a hetedik helyen áll. Ez azt jelenti, hogy a legtöbben kevésbé félünk a magányos haláltól, mint attól, hogy nevetségessé váljunk mások előtt. A félelem hatalmas erő… Félünk attól, hogy kilógunk a sorból, félünk az ismeretlentől, félünk attól, hogy hitetlennek bizonyulunk, félünk, hogy elfelejtünk a mondandókat, félünk a nyilvánosság kockázatától, és félünk attól, hogy egyedül kell lennünk ott fenn pulpituson. Ezek a félelmek összegződnek legtöbbünkben akkor, amikor nyilvánosság előtt kell beszélnünk.” Lorin Woolfe írja a The Bible on Leadership (A Biblia tanítása a vezetésről) című könyvében: „A vezetés felemészti szinte minden verbális energiánkat, telefonon kell beszélnünk, oda kell figyelnünk a szöveges üzenetekre, annyiszor kell ismételnünk dolgokat, hogy már ki nem állhatjuk a saját hangunkat – és aztán még többször el kell ismételnünk, mert amikor már halálra untuk a szöveget, a többiek csak akkor kezdik felfogni.” Ha tanító, igehirdető vagy nyilvános szónok vagy, akkor valószínűleg mosolyogva bólintasz rá: „így van!” Tény, hogy kiszáradt forrásból nem lehet megtölteni egy üres vödröt. Ahhoz, hogy folyamatosan adni tudj, fel is kell töltődnöd testileg, lelkileg, érzelmileg. A Biblia elmondja, hogyan: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-29120-43bd” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

Szent István király felajánlása óta nagyasszonyunknak tiszteljük a Szűzanyát. XIII. Leó pápa engedélyezte a külön ünnepet népünk számára. Máriának felajánlott nemzet vagyunk, Mária közbenjárását kérjük és tapasztaljuk életutunkon. Köszönjük meg ezt Istennek a mai napon.
Istennek, Jézus Krisztusnak anyja: Magyarország Pátrónája, Védőasszonya. Az ország az Ô ajándéka, de Sz István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is… Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a Szentkorona, a koronázó palást, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idősebb, mint lobogónk hármas színe. Pecsétjeink, bélyegeink, okleveleink, Máriás pénzünk, hónapjaink, szombatjaink,… harckiáltásaink (,,a harci Jézus-Mária”, Ady) — és munkakezdő fohászaink róla beszélnek. Egyetemünk, (az alapító) Pázmány Péter szerint, az Ô csarnoka. — Tisztelői, vallói közt vannak királyaink: Sz István, Sz László, IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos, II. és III. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia; nagyjaink: Sz Gellért, Hunyadi (ki kardja markolatára a szentolvasót fűzte), Báthory, Esterházyak, Pálffyak, Koháry, Zrínyiek, II. Rákóczi Ferenc.
Buda visszafoglalásakor a vár fokára Szűz Máriás zászlót tűzött az elsőként felkúszó magyar Mária-kongreganista Petneházy Dávid. Az országot hivatalosan felajánlották a Nagyasszonynak 1038-, 1317-, 1693- és 1896-ban. — Olyan útmutatóink, tanítóink oltották szívünkbe nevét, mint Sz Gellért, Bd Temesvári Pelbárt, Pázmány, Prohászka, Tóth Tihamér, Bangha. A magyar költészet, ima- és énekvilág, számtalan Mária-kegyhelyünk és zarándoklaink, a nép áhítata beszél róla.
A nemzet létkérdése: a ,,lenni vagy nem lenni” felörvénylett elôtte mindegyre: a őkereszténység fölvételén, mikor István és Gellért emelte magasra Nagyasszonyunk tiszteletét; Muhinál és Mohácsnál és végig dúlásokon, mikor népünk százezreit vitték rabszolgának, hullottak el a hit védelmében… ,,Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!”
Az ország pénze 1848-ig Mária képét viseli. Protestáns erdélyi fejedelmeink, Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György csakúgy Máriásokat veretnek, mint a katolikus II. Rákóczi Ferenc. Amikor ô megindul hadaival ,,Istenért és szabadságért”, Máriás zászlók alatt vonul, pedig kurucai többsége nem-katolikus. Kiáltványa, a Recrudescunt 100 sérelme közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyező Mária-képet, s már nem imádkozhat előtte a magyar. Ezt a kiáltványt a nem-katolikus Ráday Pál szövegezi! A nagyhatalmú Szűzhöz esdekelt gyönge esendő népünk szüntelen: Élet, édesség, reménység. (Mindszenty József 1946. május 25-i Mária-évi beszédéből)
Ilyen 900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, mikor 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján, ,,Magyarok Nagyasszonya” ünnepet rendelt el október 8-ra. Azelőtt augusztus 15-én, ,,Nagyboldogasszony”-kor ülték (mint neve is jelzi), mert 1038. augusztus 15-én halt meg Sz István, koronáját és országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva. Immár ezer év — és ezer évi fönnmaradásunk — a bizonysága, hogy a Szűzanya ezt elfogadta, vállalta.
Imák a hazáért
Mindenható, örök Isten! kérlek, őrizd meg kedves magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől, és a boldogságos, mindenkoron szeplőtelen Szűz Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál apostoloknak, Szent István első apostoli királyunknak és minden szenteidnek könyörgése által adj magyar népednek egyességet és békességet; távolíts el tőlünk minden háborúságot és tévelygést, hogy Anyaszentegyházadnak hite szerint neked mindvégiglen bátorságos szabadsággal szolgáljon. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB, 855)
Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Amen. (Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)
Virrasszunk!
Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki — keblünket kettőztetett erőre lelkesítve — mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala: ,,virrasszunk!”…
…Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgő, de csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva, álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!
Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gőgjében büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de éppen olyan őszinte, sőt tán őszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbőszült garaboncként szilaj erővel ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi erővel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!
Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erőszak legyenek a megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás, mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a polgári érdemkoszorút! (Széchenyi könyörgése, Sík: DB, 853)
Különleges ünnepünk ez a mai. A Szűzanya ugyan mindannyiunk mennyei
Édesanyja, de ránk magyarokra megkülönböztetett szeretettel tekint. Amióta Szent István király elsőként a világon felajánlotta Neki az országot, „emlékezete él minden idők nemzedékeiben”. Csak rajta keresztül juthatunk el „az istenfélelemnek, megismerésnek” útjára, ő mutat be minket Szent Fiának. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most. Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben!  Figyeljük üzeneteit, hiszen „aki rám hallgat, meg nem szégyenül.”
Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értettünk!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]