2019. október 16., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Gál – kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Nehéz okosnak lenni, amikor nagyon kell. Többnyire akkor vagyunk a legostobábbak, mikor arról van szó, hogy most légy okos, Domokos!”

Gárdonyi Géza

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93252a-7941″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Gvadányi József (Rudabánya, 1725. október 16. – Szakolca, 1801. december 21.) Író, a nemesi-nemzeti ellenállás eszméinek hirdetője. 1763-1766 között ezredével mint főstrázsamester  a Bereg megyei Badalóban állomásozott. Itt szerezte a Badalói kvártélyozásként számontartott 510 négysoros versszakból álló költeményét 1765-ben. A mű teljes címe: Unalmas órákban vagy-is a΄ téli hosszú estvéken való idő töltés. A΄verseknek gyönyörködőknek kedvéért, ki adott Gróf Gvadányi József magyar lovas generális, Pozsonyban, 1795.” A költemény első részében a falu életének eseményeit mutatja be: a táncmulatságot, a vadászatot, a halászatot. Az unalmas órákat azonban ritkán váltották fel említésre méltó események, s csak néha látogatta meg egy-egy barát. „Így töltöttem én itt harmadfél esztendőt, minden társaságtól és barátságtól meddőt.” – írja befejezésül Gvadányi. Műve értékes kultúrtörténeti és néprajzi forrásmunka.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Felépült, megnyitotta kapuit a Magyar Színház (1897), mely a Vígszínház mellett a főváros legjelentősebb drámai színháza volt.

Mezey Mária színésznő, érdemes, kiváló művész születése (1912). A háború után háttérbe szorították, ezután egy ideig kabarékban, esti szórakozóhelyeken lépett fel, s csak később foglalta el ismét méltó helyét a művészeti életben. Műveltsége, kutató szelleme, átütő erejű egyéniséggé avatta a színpadon.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7252a-7941″][vc_column_text]Nem az számít, hogy ki, hanem az, hogy kié!

„Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izrael fiait?” (2Mózes 3:11)

Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy őt fogja használni arra, hogy kiszabadítsa Izráel fiait az egyiptomi rabszolgaságból, a következő párbeszéd zajlott le köztük: -Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek!’ (2Mózes 3:10-12). Mózes egyetlen kérdésbe foglalta minden félelmét és bizonytalanságát: „Ki vagyok én?” De ez nem jó kérdés. Nem az számít, hogy ki vagy, hanem az, hogy Kié vagy! Azon a napon Isten kijelentette Mózesnek a nevét: „Én vagyok.” Az ö neve a megoldás minden problémára és válasz minden kérdésre. Az ő neve lecsendesít minden félelmet, pecsét minden imádságra, megnyer minden csatát. Az ő nevére az angyalok meghajolnak és a démonok reszketnek. Az ö nevében bocsánatot nyerünk bűneinkre és hatalmat kapunk általa. Teljesen lényegtelen, hogy ki vagy. Isten nem azért használ minket, akik vagyunk, hanem annak ellenére, akik vagyunk. A menny nem fog csődbe menni, ha te nem adod be a tizededet. Ha máshol használod talentumodat, attól még Isten országa nem megy tönkre. De olyan okok miatt, amiket csak az idő és tér túloldalán érthetünk meg, Isten úgy döntött, hogy céljait hozzánk hasonló átlagemberek által valósítja meg. Félsz hitben elindulni, mert tartasz a kudarctól? Lehetetlennek tűnik számodra a helyzet? Isten számára nem az! Bízz benne, és bátran indulj el ígéretére támaszkodva: „Bizony, én veled leszek!”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2252a-7941″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Hedvig – Alacoque Szent Margit Mária

Hedvig Szent Erzsébet anyai nagynénje, a sziléziai herceg felesége, a szegények és betegek gondozója. Hite megmutatta számára, hogy lehetőségeit hogyan használja az emberek szolgálatában.
SZILÉZIAI SZENT HEDVIG Bajorországban, Burg Andechs-ben született 1174 körül, nővére volt II. Endre királyunk feleségének, Gertrúdnak. Anyai nagynénje volt Szent Erzsébetnek. Apja andechsi gróf volt, IV. Berthold, anyja groitzschi Ágnes. Ötéves korától kezdve a kitzingeni bencés nővéreknél tanult, hogy minden szempontból alkalmas lehessen fejedelemasszonyi feladatai ellátására.
1186 tájékán, 12 éves korában kikerült a zárdából és házasságot kötött. Férje Henrik sziléziai herceg lett, hét gyermekük született. Nagyon vallásos életet élt, sokakat segített, betegotthonokat épített. Női ciszterci kolostorokat hoztak férje segítségével létre.
Sok megpróbáltatást jelentett számára a idegen ország, de hat gyermeke is meghalt. A tatárok támadásakor, 1238-ban csatában elesett a férje, 1241-ben Lignitznél elesett fia is, atyjának, Henriknek az utóda.
Amikor férje meghalt, 1238-ban belépett a trebnitzi kolostorba, de nem tett fogadalmat. Itt halt meg 1243.. október 15-én. A kolostor templomába temették. Szentté avatási eljárása közvetlenül halála után megindult. 1267-ben emelte IV. Kelemen pápa a szentek sorába
Figyelj fel erre!
Családanya, családapa is lehet szent! Bárki! Még Te is!!!

ALACOQUE SZENT MARGIT MÁRIA 1647. július 22-én született Franciaországban, Clunytől nem messze, Verosvres közelében. Itt, a Leuthecourt nevű tanya volt az Alacoque-család nemesi kúriája. Alacoque Kolos királyi jegyző felesége Lamyn Filiberta volt. Hét gyermekük közül Margit az ötödik. Nyolcéves korában, 1655-ben elvesztette édesapját, édesanyja ekkor igen nehéz helyzetbe került. Margitot ekkor klarissza nővérekhez, Charolles-ba helyezte el édesanyja. A nővéreknél kapta meg elemi kiképzését. Itt érezte meg, hogy Isten őt a szerzetesi életre hívja. Kilenc évesen lett elsőáldozó. Súlyos betegen, gyermekbénulással ezután el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.
16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta: szegénységük, nélkülözés, megszégyenítés, kiszolgáltatottság. Azután anyagi körülményeik rendeződtek, ő is kereste a szórakozást, csinosította magát, lelki élete is ellanyhult. Csaknem férjhez is ment, de 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1669-ben bérmálkozott meg. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária-Margitra változtatta. Teljesen átszellemülten élt, a világ felé feledékenynek látszott. Emiatt elöljárói keményen bántak vele. Türelme azonban mindvégig kifogyhatatlan. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Vérével írta le, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét. Így is élt. Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatása volt.
1673-ban az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá és Margit szívét lángra lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak, amit ezután (különösen első péntekenként) sajgó fájdalommal érzett, azt hitte, hogy hamuvá ég.
A második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tűnt fel Margit előtt és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálosan beteg lett, ám amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult. Ettől kezdve felettesei nem nézték különcnek, hanem 1675. februárjában kapcsolatba lépett a jezsuita De la Colombiére Boldog Kolossal, a Szent Szív tisztelet későbbi nagy apostolával.
A harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta előtte szívét és Szent Szívének tiszteletére külön ünnepet kért. A következő pénteken felajánlotta magát a Szent szívnek, Kolos atya hasonlókép tett.
Nehéz tíz esztendő következett ezután. Egészsége megromlott, állandó fájdalmai voltak, környezete is gyanakodva nézte. Kinyilatkoztatásait 1684 után kezdték hitelesnek tekinteni, ugyanis Kolos atya halála előtt a „Retraite spirituelle” (Lelki magány) című könyvében széles körben ismertté tette Margit Mária magán-kinyilatkoztatásait. Élete utolsó szakaszában újoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett. 1690. október 17-én hunyt el, arcára ekkor csodálatos szépség ült ki. Az ott térdelő orvos csak így jellemezte: „Szeretetből élt, nem csoda, ha szeretettől halt meg”:
1685-ben egy érdekes önéletrajzot írt, ezt szerencsére nem tudta megsemmisíteni utolsó betegsége alatt. 1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]