Hol a határ?

Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja. A magyar állampolgárság felvétele nem csak szívbéli dolog. A magyarsághoz tartozni – közjogi értelemben is – nemzetmegtartó erő, alap és lehetőség.

Répás Zsuzsanna és Kassai Gyula református lelkipásztor beszélt erről a közelmúltban egy dispután. A lévai lelkész idén februárban „bejelentett lakhely nélküli idegen” lett Szlovákiában, törölték a lakcím-nyilvántartásból, mert a szlovák mellett felvette a magyar állampolgárságot is. Nemzetről, hazáról, szlovák-magyar viszonyról beszélgettek Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárral a dunamelléki egyházkerület Ráday utcai székházában a Református Zenei Fesztivál egyik programján.

Elintéztek bennünket
Legyünk megértőek, mindent tűrjünk el, de hol a határ, amikor már meg kell szólalni? – kérdezte Kassai Gyula. A lelkész szerint a szlovák állampolgársági törvény egyértelműen a magyar kettős állampolgárságra vonatkozó szabályozás ellenében született.
– Az elmúlt évtizedekben az értelmiség elhagyta a Felvidéket, a legtöbben Magyarországra, vagy nyugatra költöztek és nem tértek vissza soha. A felvidéki társadalomnak mindig újra kellett termelnie az értelmiségét, de ezt nem lehet a végtelenségig folytatni. Látjuk azt, hogy a trianoni békekötés óta mennyire összezsugorodtunk. Csehszlovákiában több mint 1 millió magyar élt – Kárpátaljával együtt –, most alig 460 ezren vagyunk. A közjogi értelemben vett magyarsághoz tartozás ezért a nemzeti megmaradásnak, az asszimilációval szemben vívott harcnak az alapja. Szlovákiában tudatosan nyolc kerületet alakítottak ki, mindenhol 25 százalék alá szorították le a magyarságot. Ezzel lényegében elintéztek bennünket. A magyarság nincs döntéshelyzetben ott, ahol él, a saját régiójában, ott, ahol többségben is lehetne, és mégis, a törvények és rendelkezések alapján hátrányt szenved.

Összetartozás
Az összetartozás köré szervezték a nemzetpolitikát, amikor két évvel ezelőtt kormányra került a jobboldal – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a beszélgetésen.
– Fontos, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította a parlament 2010-ben. A törvény pontosan arról szól, hogy 90 évvel Trianon után a szétszakítottság ellenére mégis miért tartozunk össze és miért a mindennapok valósága, az identitásunk része a magyar nemzet egysége. Az állampolgársági törvény módosítása pedig már a mindennapok gyakorlati életére bontja le az összetartozást. Ez lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok is felvegyék a magyar állampolgárságot anélkül, hogy el kéne hagyniuk a szülőföldjüket. Hihetetlenül nagy az igény a kettős állampolgárságra. Ez nem mesterséges kitaláció volt, bizonyítja az is, hogy folyamatosan jönnek az igények, pedig azt gondolta mindenki, hogy egy nagy felbuzdulás után szépen lecseng az egész. Nem, semmivel nem csökkentek az igények, hetekkel előre kell bejelentkezni a főkonzulátusokon. Több mint negyedmillióan kérték már, és több mint 160 ezren letették az állampolgársági esküt, így közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé váltak.

A kivétel
Egy kivétel van: a felvidéki magyarság. Répás Zsuzsanna szerint minden környező ország megértéssel fogadta a törvényt, kivéve Szlovákiát. Romániában és a volt jugoszláv tagköztársaságokban mindez teljesen természetes. Az államtitkár úgy vélte, hogy Szlovákia ellentörvényt hozott, ellehetetlenítették azt, hogy normál körülmények között felvehessék a felvidéki magyarok az állampolgárságot.
– Visszás ez a helyzet és véleményünk szerint nem felel meg az általános európai és nemzetközi jogelveknek, ezért különböző eljárásokat folytatunk a nemzetközi bíróságokon. Vannak olyan országok, amelyek nem ismerik el a kettős állampolgárságot – és ez végül is tiszteletben tartható álláspont, ilyen például Ausztria és Dánia, de Szlovákiában nem ez a helyzet, ugyanis ott elismerik a kettős állampolgárságot egyéb esetekben. Arról ne is beszéljünk, hogy nagyjából 10 évvel ezelőtt Szlovákia ugyanúgy elkezdte megadni a szlovák állampolgárságot a határon túl élő szlovákoknak, mint ahogyan most Magyarország is teszi. Ez a folyamat ugyan lezárult 2005-ben, mert addig aki akarta, felvette az állampolgárságot, de ők továbbra is kettős állampolgárok, sőt, választójoggal rendelkeznek Szlovákiában, és a legutóbbi választásoknál külön fölszólították őket, hogy vegyenek részt a szlovák parlamenti választásokon. Ez visszás helyzet, és eléggé nehezen lehet azt mondani, hogy nincs diszkrimináció a magyarokkal szemben, márpedig a diszkriminációt az európai jog különösen tiltja.

Répás Zsuzsanna szerint ha egyszer valami elromlik, azt nehéz és időigényes újjáépíteni, mert nehéz elfelejteni a sérelmeket és begyógyítani a sebeket, amelyeket két nemzet üt egymáson.
– Mi most ebben a folyamatban vagyunk, két év óta ezeket a sebeket próbáljuk begyógyítani, és szeretnénk a párbeszédet újra a normális kerékvágásba terelni. Lassan megy és nem látjuk még a végét, de bízunk benne, hogy tudunk eredményeket elérni.

Saját hazámban
Az elmúlt húsz évben nagyon sokan csalódtak a politikai és társadalmi kurzusokban – mondta Kassai Gyula, hiszen mint fogalmazott, nem ért el semmit ezalatt a felvidéki magyarság. A lelkész azt hangsúlyozta, hogy a református egyház fontos szerepet tölthet be, mivel magyar nyelven hirdetheti Isten igéjét.
– Léván már 500 éve létezik református magyar gyülekezet. 100 évvel ezelőtt Lévának 90 százaléka magyar volt, most pedig fordítva van: csak tíz százalék a magyar, és fogyunk, asszimilálódunk. Kérem, hadd lehessen nekem a saját hazámban, a saját szülőföldemen, magyarként, magyarul, reformátusként, református identitással megvallanom hitemet. Erre mondott nemet a szlovák parlament idén. Ha nem vállaljuk az identitásunkat, hitünket, amit sokszor Léván is megtapasztalunk, akkor annak ellenére, hogy több mint 10 magyar szervezet van – civil szervezet, iskola, óvoda –, mégis kétes bánásmódban részesülünk, például a magyar feliratokat rendre eltakarítják az éjszaka leple alatt, vagy a közelmúltban megrongálták a templom előtti külső világítást a jégkorongmeccsről hazatérő fiatalok. Nem mindennapos atrocitások ezek, de évente többször érik hasonlóak a magyar közösséget.
A lelkész szerint a felvidéki magyarság sokszor öngólt rúg, például azzal, hogy számos helyen ott sincs kiírva egy-egy üzlet hirdetőtáblája magyarul, ahol ez lehetséges lenne.

Szlovák kenyeret eszel
Répás Zsuzsanna úgy vélte, hogy gyakran a megfélemlítés miatt nem élnek jogaikkal a határon túli magyarok.
– Előfordul, hogy rászólnak az utcán a felnőttekre, gyerekekre, hogy ne beszéljenek magyarul, mert szlovák kenyeret esznek, ezért beszéljenek szlovákul. Egy keleti régiós ismerősöm alkalmazottként dolgozik a Felvidéken és mesélte, hogy cikizik, mert nem veszi fel az „ová” végződést a nevéhez. Nem csak a fizikai megfélemlítés van jelen, hanem a közösség reakciója is, a lelki terror. Az emberek általában konfliktuskerülők, nem akarnak összeveszni a szomszéddal, nem akarják, hogy megszólják őket, ezért nem mernek megszólalni magyarul a köztereken, üzletekben, és azokon a helyeken sincs kirakva a magyar felirat, ahol lehetne. El kell terjeszteni azt a magatartást, hogy merjenek fellépni, merjenek magyarul megszólalni, merjenek bemenni a hivatalba és magyarul intézni a dolgokat, ha van rá törvényi lehetőség – tette hozzá Répás Zsuzsanna.

A közelmúltban fiatalok mozgalmat indítottak: matricát ragasztanak oda, ahol hiányzik a szlovák mellől a magyar felirat. Fontosak a civil kezdeményezések, hiszen a magyar állam akkor tud még többet segíteni, ha vannak helyi, úgynevezett alulról jövő kezdeményezések.

Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, az erről szóló törvényt Sólyom László köztársasági elnök írta alá két évvel ezelőtt. A törvény a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján, 2010. június 4-én lépett életbe.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Kalocsai Richárd
Forrás: parokia.hu