Továbbra is terítéken a nyelvtörvény – Orosz Ildikó nyilatkozata a Velencei Bizottság vizsgálódása kapcsán

Tavaly szeptemberben fogadta el az ukrán parlament az új oktatási törvényt, mely nemcsak megnehezíti, de ellehetetleníti a nemzetiségi nyelven oktató iskolák helyzetét. A jogszabály értelmében a magyar oktatási intézményeknek az 5. osztálytól kezdve fokozatosan át kell térniük az ukrán nyelven történő oktatásra. Mindez ellentmond Ukrajna alkotmányának és kötelezettségvállalásainak is.

Mint ismeretes, a törvény kapcsán október végén ismét Kijevben vizsgálódott a Velencei Bizottság küldöttsége, amely az elfogadott nyelvtörvénnyel kapcsolatban várhatóan decemberre készíti el állásfoglalást. Ugyanakkor Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes a Szevodnya című ukrán lapnak viszont azt nyilatkozta, hogy Kijev nem fogja eltörölni sem a 2017-es oktatási törvényt, sem az ukrán mint államnyelv működéséről szóló jogszabályt, de kész az egyenrangú párbeszédre és a megállapodásra Magyarországgal.

A nyilatkozat és a lehetséges változások kapcsán Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke lapunknak is nyilatkozott.

– 2017-ben Ukrajna elfogadta azt az oktatási törvényt, annak is az ominózus 7. pontját, ami egyrészt alkotmányellenes, másrészt szembe megy az ukrán jogszabályokkal, valamint azon kötelezettségvállalásokkal, amit Ukrajna nemzetközi téren és az együttműködések terén vállalt – mondta az elnökasszony.

A Velencei Bizottság állásfoglalása szerint ezt a pontot meg kell változtatni, hiszen ez negatívan hat a kisebbségek szerzett anyanyelvi oktatási jogaira. Megjegyzendő, hogy erre annak idején Petro Porosenko, volt ukrán elnök vállalást is tett. Ő azt mondta, hogy a Velencei Bizottság javaslatait végre fogják hajtani. Sajnos azt kell mondanom, hogy e kérdésben semmi előrelépés nem történt. Az új, abszolút többséggel rendelkező kormány sem tett lépéseket a kérdés megoldására, sőt, az előző parlament utolsó pillanatokban olyan oktatási törvénymódosítást hozott, ami a Velencei Bizottság javaslatai ellenére is rontja a helyzetet.

A 2014-ben elfogadott felsőoktatási törvényben a Velencei Bizottság állásfoglalásának megfelelően a magántulajdonban lévő felsőoktatási intézmények szabadon megválaszthatják az oktatás nyelvét. Ehhez képest visszalépés történt, hiszen a 2017-ben elfogadott törvény értelmében az oktatás nyelve minden szinten ukrán, vagyis a ’14-ben elfogadott törvényt is ehhez igazították. Mindez ellentétes a Velencei Bizottság állásfoglalásával. Ezért aggályaink vannak az irányban, hogy itt van-e egyáltalán politikai akarat a változtatásra.

Az általános és középiskolákban is gond van az anyanyelv és az idegen nyelv oktatásával. Jelenleg ugyanis adott esetben a magyar nyelvet az idegen nyelvekre adott keretben tanulhatják a diákok. Az elemi iskolákra vonatkozó óratervekben a különböző nyelvekre adott órák számát jelző táblázatban rögzítették, hogy a nyelvi kompetenciák fejlesztésére összesen hány órát lehet adni és ezekből mennyit kell az ukránra fordítani. A maradék órát lehet csupán felhasználni idegen és anyanyelv oktatásra. Ez azt jelenti, hogy a magyar iskolákban és a nemzetiségi iskolákban a tanároknak dönteni kell: vagy anyanyelvet fognak tanítani vagy idegen nyelvet.

Amikor fölvetjük ezt a kérdést, akkor olyan válaszokat kapunk, hogy végül is az anyanyelv idegen nyelv Ukrajnában. Tehát az ukrán oktatási minisztérium úgy gondolja, hogy a kisebbségek számára az anyanyelv az egy idegen nyelv, ezért erre külön óraszámot nem irányoz elő. Vagy esetleg azt nem akarja, hogy egy harmadik idegen nyelvet is megtanuljanak a gyerekek, ami a 21. században természetes lenne. A tisztánlátás végett a KMPSZ elnökségi ülést tartott, és megfogalmaztuk az új oktatási minisztérium felé is azon javaslatainkat, amelyek segítségével rendezni lehetne a nemzetiségi oktatás helyzetét.

Az eltelt félév alatt semmilyen kérdésben nem kerestek meg minket, hogy valamilyen előrelépés történjen. Most már tovább nem várhatunk, november vége van, és ahhoz hogy érdemi döntések szülessenek ebben a tanévben, ahhoz el kellene kezdeni a munkát. Mi minden esetre a magunk részéről megtesszük az első lépéseket, megfogalmazzuk a problémáinkat, és elküldjük minden olyan szervezetnek Ukrajnában, akinek van lehetősége és joga az adott kérdésekben dönteni.

Az örök probléma, vagyis a tankönyvek kérdése sem változik. A tankönyvellátás előtt újabb akadályok vannak. Noha novembert írunk, az első osztályokban még nincs ábécéskönyv. Nemrégiben pedig azt olvashattuk a lapokban, hogy létszámcsökkentés miatt elbocsátják a lembergi Szvit Állami Kiadó részeként működő ungvári magyar tankönyvszerkesztőség egyetlen főállású vezetőjét, munkatársát. Ezzel gyakorlatilag teljesen felszámolják a magyar tankönyvszerkesztőséget.

Arra hivatkozva, hogy a szlovák iskolákban szlovákiai tankönyvekből tanítanak teljes mértékben, a bolgár iskolákban is bolgár tankönyvekből tanítanak, mi is honosíttattuk a magyarországi tankönyveket. Kaptunk rá engedélyt. Így egy évvel ezelőtt sikerült elérnünk, hogy a Magyarországon kiadott ábécéskönyvből és munkafüzetekből alternatív tankönyvként taníthassanak az első osztályban. Itt jegyzem meg, hogy munkafüzetet, amióta Ukrajna létezik, nem adott ki az elsősöknek. A KMPSZ elkészítette, hogy a kisiskolások tanulni tudjanak. A tavaly sikerült behozni a tankönyveket, az éven viszont még mindig ott állnak a könyveink Beregsurányban, mert a bizottság, amelyik arról dönt, hogy ezeket a könyvet humanitárius segéllyé nyilvánítsa, egyrészt először elutasította kérelmünket, másodsorban pedig behívatta a KMPSZ képviselőjét és jogászát, hogy indokoljuk, miért van szükség ezekre a könyvekre, mondván, hogy Ukrajna ellátja a magyar iskolákat könyvekkel. Nemrég megadták az engedélyt, de hogy leszállítsuk, ahhoz még mindig két hét kell. Lassan decembert írunk, és az első osztályokba még nem kerültek el az ábécéskönyvek.

A tankönyvkiadó bezárása érdekes kérdés. A bizottság közleményével ellentétben, miszerint minden osztályban van tankönyv, az újságból azt olvassuk, hogy januártól bezárnák a tankönyvkiadót. Ezért mindenképpen a minisztériumhoz fordulunk magyarázatért, hiszen az újságból értesültünk a hírről, hivatalos rendeletet erről sehol nem olvastunk. Ha úgy gondolják, hogy egyáltalán nem adnak ki könyveket, valamint nem akarják beengedni a külföldi könyveket sem, akkor hogyan akarják támogatni a kisebbségi oktatást, jelen esetben a magyar nyelvű oktatást és annak fejlesztését?

A felsőoktatás terén is gondok vannak. A 2014-es törvény idején Szerhij Kvit ukrán oktatásügyi miniszter meghirdette a felsőoktatás nyitását Európa irányába. Akkor reményét fejezte ki afelé, hogy tíz éven belül a felsőoktatásban dolgozó professzorok aránya eléri a 20 százalékot. Ezzel Ukrajna felzárkózik az európai felsőoktatási rendszer szintjére.

Szerhij Kvit nyilatkozatával szemben a külföldi professzorok fogadását most is különböző belső jogszabállyal gátolják. Például az oktatási intézmény minősítésénél egy professzor címét csak akkor veszik figyelembe, ha az illető a saját tudományos fokozatát ukrán oktatási intézményben honosítja, ami majdnem egy új eljárást, vagyis egy éves procedúrát jelent. Másik nehézsége a dolognak, hogy mindehhez munkavállalási és ideiglenes tartózkodási engedélyt kell szerezni, ami rengeteg bürokráciával jár. Jelenleg a főiskolán hat ilyen professzort alkalmazunk a Makovecz-program keretében. Közülük kettőnek megvan a tartózkodási engedélye erre az évre. Viszont a másik négy professzorunknak húzódik az ügye. Már novembert írunk, de még mindig nem kapták meg a tanévre szóló engedélyüket. Fölöttébb furcsa ez számunkra, hisz igen neves, nemzetközileg elismert professzorokról van szó. Az újságban pedig sorra azt olvassuk, hogy bárki kaphat ideiglenes tartózkodási engedélyt. Arról már nem is beszélve, hogy a professzoroknak mindössze egy évre adják meg a tartózkodási engedélyt, mi pedig szeretnénk, ha legalább egy tanítási ciklusra kapnák meg, és itt lennének közöttünk, hogy segíthessék az itteni pedagógusok munkáját. Így lenne ésszerű.

Kárpátalja.ma