Weinrauch Katalin: Adventi mise

Adventi hajnalon
lépkedek a csendben,
dércsipkés ág ezüst
port szitál felettem.
A templom ajtaja
kitárva hívogat,
lámpák álmos fénye
simítja arcomat.
Zsolozsma, halk ének,
lélekből fakadó,
szívből jövő, csendes,
mégis messzehangzó –
Szeretetnek hangja,
ami hitben fogant:
látni az ajkakról
gördülő hangokat,
fehér galambokként
szállnak fel az égre,
fogadni karácsonyt,
égi áldást kérve.
Roráté: áhítat,
várakozás, öröm,
Megváltónk érkezik,
imával köszöntöm!