86 éve, Beregszászban született Lajtai Edit művészettörténész

Lajta Edit művészettörténész Beregszászban született 1926. június 23–án.
1946-ban a budapesti tudományegyetemen szabad bölcsészként tanult, majd a muzeológia szak közép- és újkori művészettörténet hallgatója volt. 1951-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán. 1961-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett.
1951 és 1956 között a Szépművészeti Múzeum dolgozott. Először a modern művészetek, majd a régi művészetek osztályának, illetve a Művészettörténet Dokumentációs Központ munkatársa volt.
1959-tól haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. Részt vett az Új magyar lexikon képző- és iparművészeti szakterületének szerkesztésében. Felelős szerkesztője volt a Művészeti lexikonnak (I–IV., Budapest, 1962–1968). Élete utolsó két évében a Művészeti Kislexikon szerkesztési munkáinak a vezetőjeként tevékenykedett.

Kutatói munkáinak középpontjában a középkori Magyarország művészete és a 19. századi magyar festészet állt. Mélyebben foglalkozott ikonográfiai kérdésekkel. E témával kapcsolatos tanulmányait a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratban jelentek meg, de szinte az összes hazai művészeti folyóiratnak a munkatársa volt.
Főbb művei:
Brocky Károly (Budapest, 1957)
Ingres (Budapest, 1963)
Hogarth (Budapest, 1965)
Vermeer (Budapest, 1968)
Korai francia festészet (Budapest, 1973)
Ikonográfiai tanulmányai a Művészettörténeti Értesítőben:
Adalékok a jakabfalvi oltár ikonográfiájához (1953)
A Nagy Szent Család ikonográfiája (1954)
Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához (1958)
Az Ecclesia Synagoga ábrázolása a középkori művészetben (1961)
A besztercebányai Thurzó-ház falképei (1966)
Forrás: wikipedia.org