2020. január 31., péntek
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Marcella – latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.”
Ralph Waldo Emerson
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934f67-011b”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Rácz Pál (Munkács, 1888. január 31. – Budapest, 1952.) Tanító, író, újságíró, tanfelügyelő. Szatmáron végezte a tanítóképzőt. 1907-től Beregszászban, Felsőbányán, Nagybégányban és Ungváron tanított. Irodalmi pályafutását lírai alkotásokkal kezdte 1906-ban. 1915-1919 között munkatársa volt a budapesti Élet című szépirodalmi folyóiratnak. Ungváron tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. 1918-1919-ben a Határszéli Újságot szerkesztette. 1919-ben a csehszlovák hatóságok elbocsátották állásából. 1920-ban alapította s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot. 1938-44 között Ungvár város és Ung megye tanfelügyelője volt. 1921– 38 között a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztőjeként tevékenykedett. Munkatársa volt a Magyar Írásnak, 1940-41 között a Határszéli Hírlapnak, 1938 novemberéig a Kárpáti Magyar Gazdának. Tagja volt az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak. 1945 után Magyarországra költözött. 1945-47-ben a miskolci, 1948-ban a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott. A termékeny és népszerű írót a kisebbségi magyar sajtóban a „szlovenszkói Gorkijként” emlegették. Novellistaként elsősorban az élet számkivetettjei foglalkoztatták. Ábrázolásmódja naturalizmusba hajló. Kedvelte a furcsa, esett figurákat. Regényei a két világháború közti magyar irodalom számottevő alkotásai közé tartoztak. Kapcsolatban állt a kárpátaljai irodalmi élet több személyiségével. Barátja volt Mécs László, 1923-ban ő rendezte sajtó alá Mécs Hajnali harangszó című kötetét. 1926-ban ő kísérte el Móricz Zsigmondot ungvári, munkácsi és beregszászi előadókörútjára. Tanfelügyelőként a kárpátaljai magyar iskolák szervezési kérdéseivel foglalkozott.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Jávor Pál színész (1902) vidéken kezdte pályafutását, de hamarosan a fővárosi színházak hősi szerepiben aratott sikereket. A háború után Amerikába távozott, de csalódott, alig foglalkoztatták, s 1957-ben hazatért. Többnyire elegáns dzsentrifigurákat alakított.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74f67-011b”][vc_column_text]
AZ ELSŐ SZIVÁRVÁNY
Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. (1Móz 9,16)
Múlt nyáron kisebbik fiúunokámmal egy hétre nyaralni mentünk országunk gyönyörű Rila-hegységébe. Az időjárás állandóan változott. Egy napon belül napsütést, esőt, sőt jégesőt is tapasztaltunk. A vihar után egy gyönyörű szivárvány jelent meg az égen. Unokám életében először fogott meg jégeső darabot, vagy látott szivárványt. Annyira boldog volt!
Hálás vagyok az Úrnak az unokámmal töltött időért és a gyönyörű természeti jelenségekért. A távoli országban, ahol él, és ahol nagyon ritka az eső, szép emlékei lesznek ezek.
A Zsolt 24,1-2 ezt mondja: „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.” Amikor a természet vesz körül bennünket, könnyű körülnézni és meglátni annak szépségét. De mögötte annak Teremtőjét is megláthatjuk.
Imádság: Drága Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy mindaz, amit teremtettél, a te szereteted ajándéka! Ámen.
A teremtett világ szépsége Isten szeretetére és dicsőségére emlékeztet.
Volya Koruderlieva (Várna, Bulgária)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-24f67-011b” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Bosco Szent János áldozópap
1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]