2020. február 15., szombat
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kolos – német-latin-magyar eredetű; Jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló.
Georgina – görög-latin eredetű; Jelentése: földműves, gazdálkodó; dália, györgyike.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?”
Müller Péter
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93f542-ffea”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Zsigmond (Nürnberg, 1368. február 15. – Znojmo, 1437. december 9.) Magyar király (1387-1437) és német császár (1410 – 37). 1396-ban Korjatovics Tódor litván hercegnek ajándékozta Munkács várát és a várost, valamint hatalmas birtokokat Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben. 1399 augusztusában Perényi Péternek adta donációba Szőlős városát és egyúttal engedélyt adott neki várépítésre 1427-ben Munkácsot Brankovics Györgynek ajándékozta.
A husziták ellen 1431-ben megindított keresztes hadjáratához Ugocsa, Máramaros és Bereg megyék nemessége is csatlakozott.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Puskás Tivadar találmánya, a telefonhírmondó (a rádió elődje) megkezdi rendszeres adását (1893).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7f542-ffea”][vc_column_text]
„ITT VAGYOK!”
Az ÚR, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. (5Móz 31,6)
Amikor a tengerpartra utazunk feleségemmel és lányommal, mindig megcsodáljuk a naplementét. Egyik este, miközben lányunk, Viktória, a parton a homokban ült, mi tőle néhány száz méterre egy padon foglaltunk helyet. Nem tudta, hogy így eltávolodtunk tőle. Csendben ültünk, amint a vöröslő napkorong eltűnt az égen.
Amint besötétedett, lányunk észrevette, hogy nem vagyunk a közelében. Utánunk kiáltott, és éreztük a félelmet a hangjában. Amikor a padról válaszoltunk neki, ezt mondta: „Azt hittem, hogy itt hagytatok engem!” Feleségem válaszolt: „Itt vagyunk. Soha nem hagynánk itt!”
Ez a párbeszéd arra emlékeztetett, hogy az életben milyen sokszor gondoljuk azt, hogy egyedül maradtunk, és félelem ébred bennünk, amikor besötétedik. Ha azonban Istenhez kiáltunk segítségért, jó tudni, hogy ő mindig válaszol. „Itt vagyok, soha nem hagylak el téged.”
Imádság: Örökkévaló Istenünk, köszönjük hűségedet. Erősítsd bennünk az elhatározást, hogy soha nem távolodunk el tőled! Ámen.
Isten folyamatosan azt mondja nekem: „Itt vagyok!”
Jeff Wansley (Georgia, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]