2020. február 20., csütörtök
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Aladár – 1. török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. iráni eredetű; jelentése: elöljáró.
Álmos – 1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Az ön nemzete egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme az. Mindenki törekszik az előrehaladt nagy nemzeteket utolérni: a tudós, a költő, az állambölcs, a nemzetgazdász, az iparos, a népnevelő; a férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr, a közpolgár. Ha úgy tudnák mindannyian, mennyire egy cél után törekszenek, csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva, s külön magára fárad, és kifárad sikertelenül mindenik.”
Jókai Mór
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93ad6a-1944″][vc_column_text]
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Munkácsy Mihály, 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Svájc, 1900. május 1.). Festőművész. Ősei a Lieb nevet viselték, Bajorországban éltek. Volt közöttük festő és szobrász is. Az ősök egyikét 1708-ban a sóvári cs. kir. sóhivatalhoz nevezték ki írnoknak, aki később mint sótiszt Bártfára költözött. Az ő fia volt Lieb György János József, a művész nagyapja. Apja, Lieb Mihály Leó Munkácsra került sótisztnek. Anyja Reök Cecília volt.
Édesapjuk, aki a Munkácsi nevet is kezdte már használni, 1848-ban Miskolcra költözött. Szülei halála miatt 1850-ben Mihály Békéscsabára került. Anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd vette pártfogásába. Ő azonban a szabadságharcban való részvétele miatt bujdosni kényszerült, s Mihályt asztalosinasnak adta. 1858-tól Nagykárolyban lett asztalossegéd, de később betegsége miatt nagybátyjához költözött Gyulára. Szamossy Elek festőművész figyelt fel tehetségére. Támogatásával és ajánlásával Pestre költözött, ahol Harsányi Pál, a képzőművészeti társulás igazgatója felkarolta. Festőbarátai segítségével 1865-től Bécsben, 1866-ban Münchenben tanult. Innen vett részt a magyar oktatásügyi minisztérium által hirdetett pályázaton, amelynek elnyerte a nagydíját, így 1867-ben Párizsba, 1868-ban Düsseldorfba utazhatott. Itt először tájképeket festett, de tanárai arra biztatták, hogy inkább zsánerképekkel foglalkozzon. Így keletkezett Düsseldorfban az Ásító inas (1868) és a Siralomház, amely elnyerte az 1870-es párizsi világkiállítás nagydíját, alkotóját pedig világhírű művésszé tette. A Tépéscsinálók című képét már megrendelésre festette 1871-ben. 1872-ben Párizsban telepedett le. Itt először kisebb képeket festett (A Konyhapolitikusok, A Köpülő nő, Az iszákos szabó), majd megfestette az Éjjeli csavargókat (1873). Házasságot kötött de Marches báró özvegyével. A családi élet örömét Műteremben c. képén örökítette meg. 1877-ben készült a Milton, 1882-ben pedig nagyszabású vallásos témájú képe a Krisztus Pilátus előtt, amelyhez hasonlót – műítészek véleménye szerint – Rembrant óta nem festettek. 1880. november 4-én Munkács város képviselőtestülete Munkács díszpolgárává választotta, a király pedig 1880. december 11-én Gödöllőn kelt oklevelében a művészet terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül Munkácsy előnévvel s magyar nemességgel tüntette ki. 1882. március 2-án Munkácsy Mihály neves írók és művészek társaságában felkereste szülővárosát. Kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Pulszki Ferenc, Teleki Sándor, Vadnay Károly, György Aladár, Telepi Károly, Keleti Gusztáv. A városháza nagytermében ünnepélyes keretek között adták át a művésznek a város által felajánlott babérkoszorút.
1886-ban festette Mozart utolsó percei c. festményét, amikor egy amerikai műgyűjtő ötvenezer dollárt adott. Nagyszabású vállalkozása volt a bécsi császári múzeum mennyezetképe és a bp-i országház számára festett Honfoglalás. 1891 nyarán Lehoczky Tivadar értékes adatokat és rajzokat küldött Párizsba a szolyvai ősmagyar sírban lelt lovas vitéz felszereléséről, amit Munkácsy felhasznált Honfoglalás c. festményéhez. Közel negyedszázados párizsi tartózkodás után a festő 1896-ban azt tervezte, hogy hazatelepül, ebben azonban súlyos betegsége megakadályozta. 1897-től a németországi Godesbergben, majd Endenichben gyógykezelték.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Munkácsy Mihály, a festőóriás ezen a napon született 1844-ben Lieb Mihály néven Munkácson. Nemzeti művészetünk korszakos jelentőségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Alkotásai a világ legrangosabb gyűjteményeiben öregbítik a művész és Magyarország hírnevét.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7ad6a-1944″][vc_column_text]
ISTEN, A „FOLTVARRÓ”
Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi Krisztus Jézus napjára. (Fil 1,6)
Sok feladatom volt foltvarróként az elmúlt 30 évben. A legtöbbet befejeztem, ám néhány darab, amelyet nagy lelkesedéssel kezdtem, ott hever a varrósarkomban érintetlenül, porfogóként. Vagy elvesztettem az érdeklődésemet, mert túl nehéz lett volna befejezni, vagy egy másik darab fontosabbá vált. Az egykor nagy becsben tartott darabok félretéve, elfelejtve feküdnek.
Hálásak lehetünk, hogy Isten, a mi életünk „foltvarrója” sosem cselekszik így. Teremtőnk, aki elkezdte bennünk a jó munkát, be is fejezi azt. Nem számít, milyen érdektelenné vagy nehézkessé válunk, vagy mit tartunk fontosnak, Isten nem hagy minket egy sarokban porosodni. Ehelyett féltő gondoskodással és kegyelemmel káprázatos mesterművé ölti össze az életünket.
Imádság: Drága Atyánk, köszönjük, hogy nem teszel félre bennünket. Segíts bíznunk abban, hogy te befejezed, amit elkezdtél: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Mt 6,9-13)
Isten mennyei alkotássá ölti az életemet.
Jennifer Lanane (Észak-Karolina, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]