Tíz tény a karanténok történetéről

Az első szervezett, a bubópestis megfékezésére felállított karantént a velenceiek állították fel 1348-ban. A velenceiek egyszerűen lezárták a kikötőt a keletről befutó hajók előtt, amelyeket vesztegzár alá helyeztek. A gyakorlatot hamarosan követte Raguza (ma Dubrovnik) városa is.

1. Mózes harmadik könyvében már említést tesznek a karanténról, a leprával fertőzött embereket ugyanis elkülönítették az egészségesektől. A betegeket papok vizsgálták meg és ők döntöttek arról, hogy bizonyos idő után ki hagyhatja el a karantént.

2. Az írott források tanúsága szerint a történelem során legelőször a leprával fertőzött embereket különítették el az egészségesektől. Európában a 13. század elején egyes becslések szerint 19 ezer ilyen kolónia működött.

3. Egyes leprakolóniákban saját pénzt használtak. A hatóságok úgy gondolkodtak, hogy így csökkenthető a hivatalos fizetőeszközt használó egészséges emberek megfertőződése.

4. Az első szervezett, a bubópestis megfékezésére felállított karantént a velenceiek állították fel 1348-ban. A velenceiek egyszerűen lezárták a kikötőt a keletről befutó hajók előtt, amelyeket vesztegzár alá helyeztek. A gyakorlatot hamarosan követte Raguza (ma Dubrovnik) városa is.

5. A velencei kikötőben feltartóztatott hajókat először harminc napos vesztegzárral sújtották, majd ezt az időtartamot 40 napra kiterjesztették. A 40 napos elzárásból eredeztethető a karantén kifejezés is: az olasz „quaranta” szó ugyanis negyvenet jelöl.

6. Évtizedekkel később, 1403-ban a gyakorlatias velenceiek szintet léptek, és a kikötőkben veszteglő hajók helyett egy jobban ellenőrizhető területet jelöltek ki a fertőzőnek vélt betegeknek a Velencéhez közel fekvő Santa Maria di Nazareth szigetén, ahol egy kórházat hoztak létre.

7. San Francisco 1900-1904 között sokat szenvedett a pestistől köszönhetően a kaliforniai kormányzó Henry Gage „áldásos tevékenységének”, aki félve, hogy egy komolyabb karantén tönkreteszi San Francisco gazdaságát és jelentős bevételkiesését okoz, minden erővel igyekezett szőnyeg alá söpörni az orvosszakértői véleményeket.

8. Az első világháborúra készülődő Egyesült Államokban komoly gondot okozott a nemi betegségek felbukkanásának gyakorisága a besorozandó férfiak között. A hatóságok egy szövetségi rendelet útján megpróbálták rendbe tenni az ügyet, és közel 30 ezer, a kiképzőközpontok és toborzóirodák környékén dolgozó prostituáltat gyűjtöttek be, akiket rendszerint börtönökbe zártak, amíg átestek az egészségügyi szűrésen.

9. Mary Mallon, akit a sajtóban csak Tífuszos Maryként emlegettek, közel 26 évet töltött karanténban. Mary jól szituált családok szakácsaként kereste a kenyerét az Egyesült Államokban 1900 és 1907 között, de ahová betette a lábát, ott az emberek hamarosan hastífuszos tünetekkel kerültek orvoshoz. Később kiderült, hogy a kór forrása Mary, aki a fertőző betegség tünetmentes hordozójaként családról családra járva 51 embert fertőzött meg, akik közül hárman nem élték túl a kórt. Maryt 1938-ban bekövetkező haláláig karanténban őrizték.

10. A nyolcvanas évek közepére a nyugati világban tetőfokára hágott az AIDS-hisztéria. Egy, az USA-ban végzett felmérés szerint a megkérdezett személyek 51 százaléka a HIV-fertőzöttek elkülönítése mellett voksolt, illetve jó ötletnek tartotta egy jól látható és könnyen beazonosítható tetoválás elhelyezését a fertőzött egyéneken.