121 évvel ezelőtt, 1891. július 11-én született Beregszászban Ricsey György orgonaművész

Ricsey György orgonaművészre már legfeljebb csak a nyugdíjas korúak emlékezhetnek. Városunk kimagasló művészegyénisége volt. Amikor az utcán feltűnt magas, szikár alakja, mindenki tisztelettel utat nyitott előtte és szeretettel köszöntötte. Sokakat megismert hangjáról, udvariasan válaszolt az üdvözlésekre, elmondott hirtelen egy friss és nagyon szellemes viccet, majd tovább lépkedett, meg-megkoccantva óvatosan fehér botjával a házak fundamentumát. Ricsey György ugyanis vak volt!
1891. július 11-én született Beregszászon Ricsey Samu rendőrfőkapitány családjában. 1900 szeptemberében iratkozott be a Beregszászi Állami Főgimnázium első osztályába, 1908-ban érettségizett.
A gimnázium elvégzése után a Budapesti Zeneakadémián tanult zongora, orgona és zeneszerzői szakon, tanárai a 30-as években Amerikába kivándorolt Antallfy-Zsiross Dezső, illetve Zalánffy Aladár voltak, zeneszerzést pedig Kodály Zoltántól és Hubay Jenőtől tanult. Mint kimagasló tehetséget, a Zeneakadémia elvégzése után bécsi, majd prágai tanulmányútra küldték. Mindkét városban több orgonahangversenyt adott.
A 20-as években az ismert tanárral és zeneszerzővel, Varga Józseffel együtt a Nagykőrösi Felsőfokú Református Kántorképző Intézet tanára lett. 1923-ban visszaköltözött Beregszászba, zenét oktatott a gimnáziumban. 1925-ben ő tervezte meg a református templom ma is működő kiváló két manuálos, 24 regiszteres orgonájának diszpozícióját, melyet a cseh Rieger-gyár épített meg.
Sajnos az orgonaművész nem vetette meg a szebbik nemet és ez okozta tragédiáját. 1926 telén egy idősebb korú hajadon féltékenységből kénsavval arcon öntötte. A művész örökre elveszítette szeme világát, arcát elcsúfították a vitriol marta vörös hegek. Európa leghíresebb szemorvosai sem tudtak segíteni rajta. Vakon folytatta tehát művészi és tanári pályáját. Főleg zongoraleckékből tartotta fenn magát, a városi moziban zongorán kísérte a némafilmeket, sőt éjjeli mulatóban is zongorázott. És mindezek mellett tanított, nevelt, oktatott mindenkit a zene szeretetére. Élete végéig a beregszászi református templom tiszteletbeli orgonistája volt, de tevékeny részt vett a vidék egyházzenei életében, több helyen tervezett és építtetett orgonát, többek között Bilkén is, sőt avatásakor ő játszott rajta.
Vakon természetesen nem olvashatott kottát, emlékezetből játszotta tehát az orgonamuzsika legnagyobb klasszikusainak műveit, mégpedig csodálatos szépen, szívbemarkolóan. Együtt élt a hangszerek királyával, arca ilyenkor átszellemült, megszépült. Igaz csak a legnagyobb ünnepeken orgonált, de ez mindig kiemelkedő esemény volt városunk zenei életében.
Legkedvesebb tanítványa, a túl korán elhunyt Malovány József, a református templom karnagya volt.
Mint zeneszerző is kiváló volt, korálfeldolgozásai ragyogóak, modern hangvételűek voltak. Sajnos azok legnagyobb részét senki sem tudta akkor lekottázni.
Végtelenül művelt, udvarias, jó modorú, szellemes ember volt, tragikus sorsa ellenére vidám és jókedvű, veleszületett humorérzéke soha nem hagyta el. Rengeteg szellemes viccet tudott, sőt ezek nagy részét vakon le is gépelte. Ránk hagyott viccgyűjteménye közel ezer viccet tartalmaz.
1950. április 8-án egy rosszul sikerült műtét után hunyt el. Édesapja, Ricsey Samu rendőrfőkapitány sírja mellé helyezték örök nyugalomra a református temetőben. A neve nincs feltüntetve a síremléken, sírja elhanyagolt állapotban van. A református egyházközösség gyűjtést indított annak érdekében, hogy legalább egy szerény emlékművet állítsanak sírjára és a B. Hmelnyickij utca 67. szám alatti egykori házának falán kis emléktáblát helyezzenek el. De a kezdeményezés eddig nem járt sikerrel.
Forrás. karpatszallas.net