Kárpátalja anno: A pap meg a cigány – makkosjánosi mese
Kárpátalján szép számban éltek a múlt század hatvanas éveiben falusi mesemondók. Az idősek bizonyára emlékeznek még a bátyúi Hadar Dánielné (Czine Eszter), a Makkosjánosiba való Lamoga Jánosné (Kiss Mária) vagy a homoki Horvát Géza történeteire.
Lamoga Jánosné a makkosjánosi Csapajev Kolhoz dohánytermesztő brigádjának volt a tagja. Édesapjától hallotta a meséket, melyeket aztán lányának is továbbadott. Történetei a falusi ember leleményességét és a népi igazságszolgáltatást példázzák.
Íme, az egyik!
A pap meg a cigány
Egyszer vaut, hol nem vaut egy pap meg egy cigány.
Hát elmentek tehenet lopni egy gazdag földesúrhoz. Elloptak három tehenet. Nem tudtak megosztozni rajta. Egy tehenet a cigány kapott, kettőt a pap, s a pap a második tehén felét pénzül fizette ki a cigánynak.
De a cigány a pénzt is hamar elfuccsolta, a tehenet is eladta, és az árát hamar füstre eresztette; így aztán gondolta magában a cigány, hogy elmegy még a paphoz, adjon még pénzt vagy adja oda az egyik tehenet. De a pap nem akarta odaadni, mert felét kifizette a cigánynak, hanem még adott neki pénzt. De a cigány azt is elköltötte, és megint ment a paphoz pénzt kérni. A pap megharagudott. Azt mondta a cigánynak:
– Eriggy a csudába, hagyj már békét, úgyis több van már neked, mint a fele.
A cigány megharagudott, elment egy ügyvédhez, beperelte a papot, hogy tehenet loptak együtt, és neki nem adott a pap belőle semmit.
Mikor a pap látta, hogy a cigány nem tréfál, magához hívta a cigányt, és mondta neki, hogy rosszat tett.
– Mennyi pénzt adtam neked – mondta –, mennyi mindent és mégis képes voltál beperelni.
Erre azt mondta a cigány:
– Adjon még nekem pénzt, kimentem a bajbul.
A pap persze, nagyon szégyellte, hogy meg fogják tudni, hogy ű tehenet lopott. Adott a cigánynak sok pénzt, csak mentse ki a bajból.
Mikor elmentek a tárgyalásra, kérdi a bíró a cigányt:
– No, dádé, mondd el csak, hogy vaut, mikor tehenet loptatok a pappal?
– Hát úgy vaut, kedves bíró uram – mondta a cigány –, a pap ment elől, vezette a teheneket, én meg hátul hajtottam űket. Mikor felmentünk a pap udvarára, a kis ajtó becsapódott, én meg felébredtem.
Felkiált a bíró:
– Te bolond cigány, hát te bepereled az álmodat is?
A bíró összeszidta űtet, és azt mondta, hogy máskor ilyesmit ne csináljon.
A pap megfizette az ügyvédi költségeket és hazamentek.
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma