Kárpátalja anno: az ungvári jéggyár
Az 1910-es év első két hónapjának időjárása igen enyhének bizonyult Ungváron. A város jégszükségletét a Lengyelországból hozatott tíz vagon jég sem elégítette ki. Az ungváriak ekkor arra a döntésre jutottak, hogy debreceni mintára az Ung-parti városban is érdemes lenne jéggyárat alapítani. A kérdéssel Rozgonyi József, az Ungvári Gőzmalom társtulajdonosa, valamint Deutsch Mór sörkereskedő és Klein Mayer vállalkozó kezdtek el komolyan foglalkozni. Ungvár város közgyűlése márciusban elfogadta Rozgonyi József és társai ajánlatát. A megállapodás értelmében Rozgonyiék a jéggyárat önerőből építik meg, és az június 15-től meg is kezdi a műjég gyártását. A szükséges gépeket Budapesten vásárolják meg. A jég kilóját 5 fillérjével óhajtják árusítani. További feltételül szabták, hogy az építtetők a jégárusitásra 10 évre kizárólagos jogot nyernek.
A Rozgonyi-féle jéggyár mellett Deutsch Mór is engedélyt kapott jéggyár felállítása, mely a tervek szerint 1910. május 15-én kezdi meg működését.
A két jéggyáros kapcsolata igencsak kihűlt a gyár építése alatt, vitájukról a Határszéli Ujság rendszeresen beszámolt.
A lap 1910. március 7-i számában még egy vers is megjelent a témában. A TEREFERE című rovatban olvashatjuk:
Nincsen tél, de majd tavaszszal
Rozgonyi úr jeget aszal,
Vár a hőre, egyre vár,
Aztán fölépül a gyár.
Csak már jönne a meleg,
Hogy a fene egye meg!
Itt a tél és nincsen fagy
És jégszükségletünk nagy
S mivel jég kell mindenáron,
Befagyunk majd kérem, nyáron!
Jöjj el ismeretlen dátum !
Befagy akkor pár mandátum,
S biztos mint az egyszeregy,
Khuen akkor falnak megy.
Bár még mostan hangadó,
Befagy akkor az adó,
S bár reménye szörnyen nagy,
Szegény újonc is befagy,
Befagy a pénz s aki bort les,
Befagy végül minden kortes
S a jég akkor lesz szilárd,
Ha úszik pár milliárd!
Nincsen tél, de majd tavaszszal
Khuen gróf ur jeget aszal,
Vár a szívben egy kis hőre
S nem tudja, hogy vágya dőre,
Kap majd választ, rideget,
S a nemzettől — hideget.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma