371 éve hunyt el René Descartes francia filozófus

371 éve, 1650. február 11-én hunyt el René Descartes francia filozófus, matematikus és természettudós. Híres, Értekezés a módszerről című munkája fejlődésükben mutatja be írójuk vizsgálódásait a megismerés filozófiai megalapozásáról és módszeréről, az emberi magatartás szabályairól, a tudományok egységéről és gyakorlati hasznáról.

Katolikus nemesi családban született 1596. március 31-én. A jezsuita kollégium után jogi diplomát szerzett, majd a németalföldi Bredában matematikát és erődépítészetet tanult, sőt még a holland hadseregbe is beállt, noha a katonai életet haszontalannak, erkölcstelennek és ostobának tartotta.

Beutazta Észak- és Dél-Európát, s csehországi tartózkodása idején három álom arra indította, hogy tudósként és filozófusként az igazságot keresse az emberiség boldogulására.

1626-tól három évet töltött Párizsban, ekkoriban foglalkoztatták az ezoterikus tanok, követte a rózsakeresztesek életcéljait és szokásait (magányosan élt, gyakran változtatta lakhelyét, fizetség nélkül gyógyított), a rózsakeresztesek mágikus, misztikus hitét azonban elvetette.

1628-ban írta latin nyelven első nagy művét Szabályok az értelem vezetésére címmel, amelyet azonban nem fejezett be. 1629-ben Hollandiában telepedett le, ahol minden idejét tanulmányainak szentelhette.

Becsvágya óriási volt: meg akarta magyarázni „a Természet minden jelenségét”. 1637-ben három nagy tanulmányt tett közzé a fénytörésről, egyes légköri jelenségek mechanisztikus magyarázatáról, valamint az analitikus geometria kifejtéséről Dioptrika, Légköri jelenségek és Geometria címmel.

E három mű bevezetése az Értekezés a módszerről, amely a világirodalom egyik legsajátosabb és legvonzóbb műve.

Alapeszméje még 1619-20 kemény bajorországi telén fogant meg benne, amikor a hideg napokat egy parasztház kemencéjének sutjában üldögélve töltötte.

Mikor a tavaszi virágokkal együtt ő is előbújt odújából, filozófiai rendszere félig készen is volt már. Az Értekezés szellemi önéletrajz, amely fejlődésükben mutatja be írójuk vizsgálódásait a megismerés filozófiai megalapozásáról és módszeréről, az emberi magatartás szabályairól, a tudományok egységéről és gyakorlati hasznáról.

E művében szerepel híres és sokat idézett mondata: „…cogito ergo sum – gondolkodom, tehát vagyok”. Az Értekezést francia nyelven írta, szavai szerint azért, hogy mindenki, akinek van józan esze – a nőket is beleértve – elolvashassa, és képes legyen értelmét a maga céljaira használni.

A negyvenes évek elején ismerkedett meg Erzsébet pfalzi hercegnővel, neki írta híres leveleit az erkölcsről, s neki ajánlotta latin nyelvű nagy összefoglaló művét, A filozófia alapelveit is.

Ebben azon nézetének adott hangot, hogy az ember két eltérő szubsztancia – elme és test – egyesülése, s a kettő a tobozmirigyben lép egymással kölcsönhatásba.

Utolsó művében, a Tanulmány a lélek szenvedélyéről címűben viszont azt fejtegeti, hogy a legtöbb testi cselekvést külső, anyagi okok idézik elő.

1649 szeptemberében Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmba hajózott. Ott a szokatlan életrend (Descartes rendesen délelőtt 11 előtt nem kelt fel, Stockholmban viszont hajnali 5-kor talpon kellett lennie) és a zord éghajlat miatt 1650. február 1-jén tüdőgyulladást kapott, s tíz nap múlva meghalt.

Forrás: Múlt-kor.hu