Kárpátalja anno: Fedák Sári a tanúk padján

Az egész egy verssel kezdődött. A Munkácsi Közlöny 1935. január 4-i számában jelent meg Nemes Ferenc Adassák e levél Fedők Saroltának… című költeménye, melyben a költő hamis esküről beszél a primadonna kapcsán.

„Önről irta, –bár ez vénit! –

Petőfi a »Sári néni«-t.

Mégis virul, kedves Zsazsa,

mint egy rózsa, mint egy bazsa…

Más e korban, drága Sára,

termoszt illeszt már hasára,

kegyeden a kor nem látszik,

 hisz’ most is búj ócskát játszik!

Ha már a sors felkarolta,

ne túlozzon, ó, Sarolta !

Hamis fogat még csak tehet…

Hamis esküt? Azt nem lehet!!

Ne tessék e verstől félni,

én csak védem Fedák néni!

Mondják-. Rosszban sántít lába…

Ugy-e, hogy nem?Ez csak zsába…!”

Nem zörög a haraszt… Kicsit kutakodtam Fedák Sári életében, s rátaláltam arra a történetre, mely a vers alapjául szolgált.

Aknay Vilma bécsi színművésznő, aki Fedák Sári jó barátja volt, 1934-ben bírósági pert indított Los Angelesben Vajda Ernő színpadi szerző ellen házassági ígéret megszegése címén. A nős Vajda ugyanis közel egy évtizeden át ámította azzal Aknay Vilmát, hogy felbontja előző házasságát és feleségül veszi a színésznőt, aki a kedvéért számos kedvező szerződést felbontott. Egy évig együtt is éltek Amerikában, ám lejárt a vízumuk és visszatértek Európába. Ekkor tudta meg Aknay, hogy Vajda még nem vált el a feleségétől. A színésznő belebetegedett a csalódásba.

Majd jött Fedák Sári, aki pénzt adott Aknaynak Vajda beperelésére, valamint ügyvédet is szerzett barátnőjének. Az eljárás során Aknay Vajdától kapott levelekkel igyekezett igazolni a házasságszédelgést, míg Vajda azzal védekezett, hogy nős ember lévén sosem ígérhetett házasságot a színésznőnek. Ekkor az egyik tárgyaláson Fedák Sári a bíróság előtt eskü alatt vallotta, hogy 1934 januárjában Vajda megkérte őt, hogy mondja meg Aknaynak, utazzon Hollywoodba, mert elvált a feleségétől, így nincs akadálya házasságkötésüknek.

Hiába tett esküt Fedák Sári, kiderült, hogy az amerikai törvények értelmében nős ember ellen „házassági ígéret megszegése” címén nem indítható eljárás. Aknay és Fedák ezért elálltak a további pereskedéstől. Igen ám, de a történetnek ezzel nincs vége. Vajda hamis eskü és összeesküvés címén feljelentette Fedákot és Aknayt. Azt állította, hogy hazudtak a tárgyaláson. A két színművésznő ellen elfogató parancsot adtak ki. A vádlókból vádlottakká lettek, hetekig rejtőzködtek a hatóságok elől. Majd feladták magukat. Fedák így emlékezett vissza a rendőrségen töltött órákra: „Azt nem lehet elmondani és nem lehet leírni, hogy milyen érzés fojtogatta a torkomat, amikor a festékes párnára kellett nyomni ujjaimat, hogy ennek a mindig keményen dolgozó és mindig tisztességes kéznek másolata bekerüljön a szégyenteljes nagy fekete könyvbe.”

Letartóztatásuk után Budapesten valódi társadalmi mozgalom bontakozott ki megmentésük érdekében. A szabadlábra helyezésükért kiszabott öt-ötezer dolláros óvadékot is összegyűjtötték.

Az 1935. április 15–23. között megtartott első tárgyaláson Fedákot a hamis eskü vádja alól felmentették. A másodikon a vád hat levelével szemben Aknay és Fedák új ügyvédje Vajda kétszáznál is több, Aknay Vilmához írt szerelmes levelét sorakoztatta fel. A tárgyalás végül a színésznők felmentésével végződött, sőt állítólag végül Vajda és Aknay is kiegyezett az anyagiakban. Fedák 1935. július 13-án érkezett vissza Budapestre, magát a körülmények áldozatának állította be. (Felhasznált forrás: www.oszmi.hu)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma