Kányádi Sándor: Márciusi szél

A kertek felől szelíden,
és szinte lopakodva
az ablakig merészkedett,
s orrát az üveghez nyomta.
Ki kellett nyitnom az ablakot.
Bejött, kacagott s elfutott,
és futott városszerte.
Összejárt minden zegzugot,
s az utat fölseperte;
a lányok hajába beletúrt,
s a menyecskék tömött kontyát
szertezilálta kéjesen:
„Tavasz van, tavasz!” – mondták.

Állványról állványra szökött,
a kőmives már várta,
s menten ingujjra gyürkőzött:
„Maltert hé!” – kiabálta.
És szállt, száguldott, szállt a szél,
agitált háztól házig:
„Mozgás, emberek, tavasz van,
vén ember, aki fázik!”
És szállt, száguldott, szállt a szél:
s délben minden ház ormán
jókedv-zászlókat lengetett
e kamasz forradalmár.