Igazságukhoz ragaszkodnak az erdélyi magyarok

Az erdélyi magyarság összefogásának fokmérőjeként tekintettek – némi aggodalommal – a szervezők a sepsiszentgyörgyi Igazság napja elé. Legalább tízezer tüntetőt vártak. Egyesek szerint huszonöt, mások szerint harmincezren tiltakoztak múlt szombaton a román hatalom és Justitia visszaszolgáltatás-szemlélete ellen. Ez volt a rendszerváltás után a legnagyobb romániai magyar demonstráció.

„Azt, hogy mennyire nagy a baj, az is jelzi, hogy először történik meg itt, Erdélyben 1989 után, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház püspöke, a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői együttesen lépnek fel közös ügyünkben. Ez a mai nap visszaadta a reménységet abban, hogy itt Erdélyben működnek még a kollektív ösztönök és a közösségi tudat” – hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője.

A demonstráció ürügye a Székely Mikó Kollégium ügye. A háromszéki magyarok adományaiból a református egyház által épített és hosszú ideig, az államosításig működtetett iskolát hosszas huzavona után adták vissza az Erdélyi Református Püspökségnek, most azonban törvénytelennek mondta ki a bíróság a visszaadást. „A buzaui bíróság határozata politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával – mondta Pap Géza erdélyi református püspök. – Azzal, hogy a bíróság úgy ítélt: a Székely Mikó Kollégium nem az egyház, hanem az állam tulajdona, tulajdonképpen azt üzente, hogy „mi vagyunk a tolvajok, és a Székely Mikó Református Kollégiumot mi loptuk el a román államtól. (…) A református egyházat a lopott holmi használatáért 1,1 millió lejre büntették, s a határozat szerint az épületet az állam nevére kell visszatelekelni!”

A buzaui bíróság látszólagos kedvezményezettje Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki az ítélet nyomán a város tulajdonába vehetné az épületet. Az RMDSZ-es polgármester azonban ezt megtagadja. Beszédében bizonyítékokat sorolt fel, amelyeket a bíróság nem vett figyelembe: az építő és a református egyház között köttetett építkezési szerződést, az 1928-ban kiállított tanügyminiszteri működési engedélyt, amelyen az áll, hogy az iskola tulajdonosa a református egyház, az 1948-as államosítási Hivatalos Közlönyt, melyben szerepel, hogy a református egyháztól vették el az épületet. Antal Árpád leszögezte: „Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, van erőnk, össze tudjuk zárni a sorainkat, ha veszély fenyeget, hogy nem engedjük meg senkinek sem, hogy csorbítsa közösségi jogainkat és elszedje javainkat. Itt nem két embert (az egyházi tulajdon visszaszolgáltatását intéző állami hivatalnokokat – a szerk.), hanem az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre. De legyen világos mindenki számára, hogy másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni.”

Hasonló szellemben szólalt fel az erdélyi római katolikus érsek, a magyar unitárius, illetve a Királyhágó melléki református püspök, az erdélyi evangélikus egyház tanácsosa, Tőkés László európai parlamenti képviselő. „Ma azért vagyunk itt, hogy közösen szóljunk, együtt emeljük fel a szavunkat, együtt kiáltsuk világgá: ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel” – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.

A demonstráció végén Sánta Imre bikfalvi református lelkészt, aki 57 napig mindennap tiltakozott a Mikó bejárata előtt, a színpadra szólították. Jób könyvét idézte: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok.”

Végül Kató Béla püspökhelyettes felolvasta az Igazság napja kiáltványának szövegét, amely a visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítását és igazságos lebonyolítását kéri, s amelyet a tüntetők háromszoros „Igen!” felkiáltással fogadtak el.