80 éve hunyt el gróf Teleki Pál miniszterelnök

„Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem”– erre a tőle későbbi idézett mondatra tett végzetes pontot az a pisztolylövés nyolcvan évvel ezelőtt, mely véget vetett a korabeli Magyarország egyik legértékesebb, legnagyobb tehetségű államférfija életének. 1941. április 3-án lett öngyilkos gróf Teleki Pál miniszterelnök.

Annak ellenére, hogy kor-és nemzedéktársai, sőt az egész magyar közvélemény élt a gyanúperrel: a hitleri Németország ügynökei gyilkolták meg a kormányfőt, öngyilkosságnak beállítva a merényletet, a történeti kutatások azóta egyértelműen bizonyították, gróf Teleki Pál valóban önkezével vetett véget életének 1941 áprilisának e válságos napjaiban.

A nyomás, mely a nagy tudású, földrajztudósként Európa-szerte elismert, ám érzékeny idegrendszerű, s – mint arra Ablonczy Balázs történész egy tanulmányában, melyben a merénylet elméletét is véglegesen megcáfolja, rámutat – öngyilkossági kísérletet korábban is elkövető, idegösszeomlásokat is átélt politikus számára feldolgozhatatlan terhet jelentett, Magyarország Jugoszláviával szembeni, küszöbön álló hadba lépése volt.

Egy üres szék a brit parlamentben

Nemcsak amiatt volt számára elfogadhatatlan ez a beavatkozás, mert a Monarchia utolsó időszakában s a két háború közötti korszakban is jelentős tudományos és politikai tevékenységet is kifejtő Teleki „külpolitikai célja a fegyveres semlegesség megőrzése, az ország erejének háború utáni időkre való megtartása volt, az angolszász államokkal ápolt jó viszonnyal próbálta ellensúlyozni a fokozódó német nyomást”, hanem a gróf markáns, nemzedékekre hatást gyakorló szemlélete okán is.

„A mi Szent István-i állameszménk a béke állandósulása, mert az együttélő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése, megértése érvényesül benne” – olvasható a halála után megjelent, fontosabb gondolataiból szemléző, „Merjünk magyarok lenni!” című kiadványban. (Ennek megosztó parafrázisa Kovács László szocialista politikus felhívása: „Merjünk kicsik lenni!”) Teleki tehát egy magasabb erkölcsi szemlélet híveként sem támogatta a ráadásul éppen általa, déli szomszédunkkal megkötött szerződés felrúgását.

Teleki Pál „Hitler lengyelországi hadjárata idején nem járult hozzá ahhoz, hogy a német csapatok magyar vasútvonalakat használjanak, a lengyel menekültek előtt ellenben megnyitotta a határt, menedéket nyújtva számukra az országban. Ugyanakkor az 1940-es német világháborús sikerek után november 20-án hazánk megkötötte a háromhatalmi egyezményt, melyben vállalta, hogy segíti Olaszországot és Németországot, ha egy új belépő fél támadná meg őket. Ezt kívánta ellensúlyozni a Jugoszláviával december 12-én aláírt örök barátsági szerződés, ám a délszláv események nem Telekinek kedveztek: 1941 tavaszán egy németellenes katonatiszti csoport hajtott végre puccsot Belgrádban, ami után Hitler célszerűnek látta a jugoszláv állam felszámolását, és – hogy szorosabbra fűzze a német–magyar viszonyt – hazánk katonai részvételét, továbbá az országon való átvonulás engedélyezését kérte. A Teleki-kormányra hatalmas nyomás nehezedett: Németország a hadsereg vezérkarán keresztül gyakorolt befolyást, és újabb revíziós sikereket helyezett kilátásba Magyarország számára, ugyanakkor Nagy-Britannia egyértelműen kinyilvánította, hogy minden Jugoszlávia elleni katonai lépés hadüzenetet jelent hazánk számára.”

Azt követően hát, hogy „a miniszterelnök összeomlott a lehetséges következmények súlya alatt, és 1941. április 3-án öngyilkos lett, búcsúlevelében Horthyt vádolva a kialakult helyzetért. Teleki tettét az angolszász közvélemény tisztelettel, kétségbeesett németellenes megnyilvánulásként értékelte, a londoni parlament üres széket tartott fenn számára a háború végéig. Horthy Teleki Pál halála után Bárdossy Lászlót nevezte ki kormányfőnek, akinek utasítására a Magyar Honvédség csatlakozott április 11-től a Jugoszláviát megszállókhoz, mely lépés a brit fenyegetéssel ellentétben akkor még nem jelentett casus bellit”.

Teleki tettét az angolszász közvélemény tisztelettel, kétségbeesett németellenes megnyilvánulásként értékelte, a londoni parlament üres széket tartott fenn számára a háború végéig.

A vörös térkép

A Magyar Tudományos Akadémia tagja, a SZEFHE (Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) „rabonbánja”, rangidős vezetője, a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze – Teleki pályafutása koránt sem csak politikusi karrierjének állomásaival jellemezhető.

A főnemesi gróf széki Teleki család leszármazottja római katolikus ágának a sarja volt; édesapja, gróf széki Teleki Géza (1843–1913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti Piarista Gimnáziumban (1889–1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként. 1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították. Teleki Pál híres vörös térképe Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. Ez volt a világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.

1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909–1913 között a Magyar Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910–1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete.

Bátor határnyitás a lengyelek előtt

„A haza nem fejőstehén. A haza ugyanolyan, mint az édesanya, érzelmi szálak fűznek hozzá, és ha nem tud adni, akkor mi kell, hogy adjunk neki – olvasható sokak által ma is megszívlelendő gondolatai között. Politikai pályafutása során először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a tanácsköztársaság tombolása, vérengzései idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.

A Magyar Királyság államformájának visszaállítása és konszolidálása idején , az 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.

1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere, és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről. Teleki első kormányzásának idején született meg a numerus clausus-törvény.

Míg a kitűnő tudóst és államférfit még jóval halála után is támadták e törvény elfogadása miatt, a felsőoktatás korabeli szabályozását feltáró tanulmányaiban a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár (Trianon és a magyar felsőoktatás címmel) a korábbi, sematikus és ideológiai alapokon nyugvó beállítás helyett szakmai, történészi álláspontból vizsgálta meg e törvényi rendelkezés hátterét és hatásait, jóval árnyaltabb képet kapva a különböző felekezetek részvételéről e törvény életbe lépte után a magyar felsőoktatásban.

1925-ben részt vett a török–iraki határ megállapítása előtti felmérésben mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve 1937–1938-ban rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.

Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldöttjeként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.

1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree, dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30 ezer cserkész táborozott.

Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (második bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Azt követően, hogy Lengyelországot megtámadta a Harmadik Birodalom és Szlovákia, majd a Szovjetunió is, a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen.1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.

A feldolgozhatatlan dilemma

A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak között. Ide, a lehetséges döntési alternatívákhoz sorolják – hibásan – az angolszász hatalmakkal „potenciálisan szövetséges” Szovjetuniót is, ám ez a spekuláció nem veszi figyelembe, hogy a nemzeti szocialista Németország és a szocialista Szovjetunió a legnagyobb egyetértésben osztotta fel a térképen majd rohanta le Lengyelországot, s hogy a két, magát „szocialistának” nevező hatalmi csoportok által vezetett diktatúra között akkor még szoros, partneri viszony állt fenn.

A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.

Nincs szobra Budapesten

A fővárosi közgyűlés 2004-ben nem engedélyezte, hogy Budapesten szobrot állítsanak a volt miniszterelnöknek. Teleki Pál sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. A kiemelkedő államférfi és tudós szobrai Balatonbogláron és Szegeden állnak.

Márai Sándor így búcsúztatta a Pesti Hírlap 1941. április 6-i számában a tragikus sorsú miniszterelnököt:

„Mi a magyar? – kérdezte ez években, hirtelen és megdöbbent tudatossággal, egy nemzet, s mindenki iparkodott a maga módján felelni. A költő az égre és a földre mutatott, mely a miénk, a nyárfákra, a pusztára és a hegyekre, s felmutatta a világnak ezt a vad és simulékony, férfias és elhasználatlan, gyönyörű és szemérmes anyanyelvet, mely beszél helyettünk is a világhoz, bizonyítja jogunkat az élethez. A tudós táblázatban mutatta a fajta tisztaságát és keveredését, átalakító, magához vonzó, titokzatosan húzó és kötő erejét. Az államférfi a történelem érveit kiáltotta el, a magyarság szenvedéseit, keresztény hűségét bizonyította. Az író felelt, ahogy tudott, érvekkel és vitákkal, vagy csak úgy, hogy leírt egy magyar tájat, lerajzolt egy magyar lelkialkatot. A vita zajlott, s közben mind éreztük, hogy e válaszok kifejezik és mégsem mondják el tökéletesen, mi a magyar. S ezen a tragikus csütörtök délelőttön, mikor az ország lelke megtelt a gyászhírrel, mert egyik legnagyobb fia – aki úgy hitt a magyarság életjogában, létezésének valóságában, jövőjének lehetőségeiben, mint csak kevesen és csak a legkülönbek előtte a magyar történelemben – eldobta életét, úgy éreztük, Teleki felelt az őrök kérdésre, pontosabban, mint a költők, a politikusok és a történetírók. Véglegesen felelt, nem lehet többé vitatkozni vele. Mindig tudtuk, de most jobban tudjuk: mi az, magyarnak lenni? Ennyi: halálos szerelem”.

Forrás: hirado.hu