Felhangolva: Komáromi Zsanett népdalénekes

Egy kellemes és tartalmas beszélgetést követően élmény volt papírra vetni azokat a gondolatokat, melyek egy szerény, ám nagyon tehetséges és céltudatos népdalénekessel folytatott beszélgetés során mély nyomot hagytak bennem. Ismerjék meg közelebbről Komáromi Zsanettet, aki egy éve van jelen a kárpátaljai népzenei térben és ez idő alatt gyökeret vert, kihajtott és virágba borult. Azóta is gyönyörködteti fülünket, lelkünket!

ー Nevezhetlek-e népdalénekesnek?

ー Félve mondom ki, de igen. Ez az a foglalkozás, mely mostanában kitölti az életemet. Természetesen, még van hova fejlődni.

ー Mikor találkoztál először népzenével és mi ragadott meg benne leginkább?

ー A Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban tanultam, mint klasszikus gitáros. Nem volt sok kapcsolatom a népzenével. Viszonylag sok szabadidőm volt, és úgy éreztem, hogy lenne kedvem még valamivel foglalkozni. Egy alkalommal népzenei koncerten vettem részt, és elsőre nagyon megtetszett. Abban a félévben már el is kezdtem tanári segítséggel foglalkozni a népdallal. Azóta egy megszűnhetetlen szerelem az egész. Nagyon bele tudom helyezni magam ebbe a világba. A gitározást is nagyon szeretem, de a népdaléneklés az kitölt és leír. Nagyon átérzem a népdalok szövegét. Rengeteg archív felvételt hallgatok, és feldolgozásokat is. Főleg az utóbbi egy év volt intenzívebb, amikor bekerültem beugrósnak a Sodró együttesbe, kipróbálhattam magam táncházban, előadásban színpadon, karácsonyi műsorban. De közben én otthon is ugyanúgy énekelgetek, ez mindennapjaim része.

ー Hogyan indult?

Gyerekkoromban sajnos nem jártam néptánccsoportba. Valahogy nem éreztem magam odaillőnek. De a zene jelen volt életemben, hiszen kijártam a nagyszőlősi zeneiskolát. Ezen kívül hittanórákon, ifis alkalmakon, táborokban gyakran gitároztam, énekeltem.

ー Majd Miskolcon is zenei szakot választottál…

ー Igen, ott egy zenei szakgimnáziumba jártam, és közben egy OKJ-s képzést is sikeresen elvégeztem. Tehát végül a gitárszak mellett népzenét is tanulhattam.

ー Egy éve jöttél haza Kárpátaljára. Bekerültél a Rezeda Folkműhelybe és a Sodróba. Hogyan volt lehetőséged mindezt elkezdeni, véghezvinni a karantén ellenére?

ー Voltak hónapok, amikor teljes volt a csend és nem történt semmi. Amikor pedig lehetett, akkor kevesebb létszámmal, de szerveztünk táncházat, foglalkozást. A koncertszerű fellépésekről felvétel készült és azt online tekinthette meg a közönség.

ー Mivel másabb a Sodró, amikor te énekelsz velük?

ー Úgy érzem, a többi eddigi énekes vagányabb nálam. Igyekszem megfelelni, hogy ne legyek visszaesés, de azért azt se szeretném, ha más lennék, mint ami vagyok. Szalontai Ricsi, állandó énekesük után abban más a Sodró zenéje, hogy a zenészeknek más hangnemben kell játszaniuk velem. Mint személyekkel, jól kijövünk egymással.

ー Az énektudás mellett egy népdalénekesnek előadói tehetségre is szüksége van. Nálad ez adatott?

ー A gitárral nehezen álltam színpadra. Énekesként ez sokkal könnyebben megy. Nincs bennem túl nagy izgulás. Amikor biztos vagyok egy dalban, akkor a kiállás már a legkevesebb. Pál Eszter, aki egy mentorprogram keretében tanít engem, azt mondja nekem mindig, hogy soha ne akarjak senkitől jobban énekelni. Ezt igyekszem a fejemben tartani.

ー Van egyébként példaképed?

ー A mostani népdalénekeseket meghallgatom. De mindenképp a gyökerekhez megyek vissza. A régi felvételekben érzem azt a nyers tudást, amely utánozhatatlan. Meghallgatok egy-egy nénit, bácsit, de akár fiatalokat is. Nekem nagyon sok órán át kéne tanulnom, hogy hasonlót produkáljak, nekik pedig minden felkészülés nélkül megy. Nagyon feltölt, amikor őket hallgatom, és a repertoár bővítéséhez is fontos.

ー Bárki énekelhet népdalokat jól? Vagy ehhez külön adottság szükséges?

ー A tanítványaimon látom, hogy mindenkiből elő lehet csalogatni a népdalos hangot. Ha valakinek alapból adatott, az csak egy plusz, annak könnyebb népdalt énekelni.

ー Mesélj a tanárnős szerepedről!

ー Most jelenleg ez a kedvenc elfoglaltságom. A Rezeda Folkműhelyben dolgozom. Ezen belül van egy verbőci/feketepataki kiscsoportom: ők a Csicsergők. Egy vegyes, fiús-lányos húsz fős csoportról van szó. Hat-, hét-, nyolcéves gyerekek. Ők nagyon sokat adnak nekem. Ezzel a pici korosztállyal nagyon jó dolgozni, mert megjegyzik, hogy jó volt a foglalkozás, őszintén kifejezik az örömüket. Azért is fontos számomra ez a feladat, mert a saját szülőfalumért tehetek valamit. Emellett Beregszászban is van egy hasonló csoport, akikhez havonta járok. Annyira jó, hogy lelkesek! Tiszta lélekkel jelen tudnak lenni. Úgy gondolom, hogy ez az a korosztály, amelyre érdemes fókuszálni, mert ha pici korban megragadja őket a népzene, akkor az maradandó lehet. Van egy nagyobb, lányokból álló csoportom is: a Rezeda énekegyüttes, akik táncolnak is mellette. Velük már más jellegű a foglalkozás. De őket azért szeretem, mert már tudatosan vannak jelen, akarják, hogy jobbak legyenek.

ー Melyik áll közelebb hozzád: a tanító nénis vagy az előadói szerep?

ー Nehéz erre válaszolni. Amikor gyerekekkel vagyok, akkor nagyon át tudok szellemülni, és ez jó érzés. Jobban el tudom engedni magam, amikor játszunk, bohóckodunk. Viszont, amikor színpadon vagyok, akkor az is sokat tud adni.

ー Nemrégiben két előadásban láthattunk téged. És mindkettő az itthon maradás és Trianon témáját dolgozza fel. Mit jelent számodra Kárpátalja és a magyarság?

ー Amikor Miskolcon tanultam, végig nagyon vágytam haza. Ott döbbentem rá, a népzenén keresztül, hogy vissza szeretnék jönni. Most, hogy hazajöttem, még sokkal jobban alakultak a dolgok, mint amire számítottam. Büszkén felvállalom, hogy magyar vagyok, magyarul beszélek, magyarul dalolok. És ezt itt is meg tudom élni. Jó, hogy ezzel példát tudunk mutatni. Nehéz itthon maradni, de megéri.

ー Van egy vőlegényed, aki néptáncos. Téged soha nem vonzott a tánc?

ー Szoktunk együtt táncolgatni. Néhány tájegység táncát már ismerem. Inkább csak otthon, mert egy-egy táncházban ő általában a tánctanár, én pedig énekelek.

ー Milyennek látod a kárpátaljai magyar néptánc és népzene helyzetét?

ー Azt látom, hogy sokkal inkább van rá igény, mint korábban. Akár azok is, akik nem szoktak néptáncolni, igénylik a népzenei hangulatot, például egy esküvőn.

ー Hogyan tovább? Mit szeretnél elérni, mondjuk az elkövetkező öt évben?

ー Remélem, még öt év múlva is ugyanebben a közegben mozgok majd. Idén lesz az esküvőnk, most arra készülünk nagyon. Azután egyre inkább együtt szeretnénk tevékenykedni a népzenei világban. Szeretném fejleszteni magam és jobbnak lenni, mint az előző énem. Ha úgy adódna, akkor még jelentkeznék egyetemre is, hogy továbbtanuljam ezt a szakmát.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma