Zselicki József: Zápor
mikor
az isten idenézett
éjjel volt
éjtől éjebb
fájt nagyon
barom bődült
árnyam
szürkétől szürkébb
a sötéttől sötétebb
vaksötét
mégvakabb
rögvak
dübörgő
szívríjjó
cikkant a villám
nem tudtam
reszketni én
nyelvem
akit imádok
emelem szóra
a jóság előtt
dörömpöl
a zápor
Forrás: Zselicki József: Az ismeretlen katona… Régi és új válogatott versek