72 éve jött létre a Német Demokratikus Köztársaság
1949. október 7-én jött létre a Német Demokratikus Köztársaság a második világháborús megszállás alá került Németország keleti felén. A kettészakadt ország csak 1990. október 3-án egyesült újra.
Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió a második világháború utolsó hónapjaiban, a jaltai konferencián egyeztek meg abban, hogy Németországot a franciák bevonásával megszállási övezetekre osztják fel, továbbá Berlin fölött együttesen gyakorolják az ellenőrzést.
Az irányítás a győztes hatalmak kezében összpontosult, így az ország leszerelését, megszállását és a nácizmus maradványainak megsemmisítését zökkenőmentesen vihették véghez. Az egész Németországra vonatkozó kérdésekben döntő Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. június 5-én jött létre.
A szovjet zónában 1945-ben „demokratikus antifasiszta koalíció” alakult, majd a szovjet megszálló hatóságok 1946-ban kierőszakolták a munkáspártok: a szociáldemokraták (SPD) és a kommunisták (KPD) egyesülését.
A Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) 1946 októberében minden tartományban többséghez jutott a választásokon, kivételt csak az ekkor még egységes Berlin jelentett, ahol az SPD önállóan indult, és a voksok majdnem felét szerezte meg.
Az egykori háborús szövetségesek viszonya 1946-tól megromlott. A szovjet és a nyugati zónák határát lezárták, 1948 márciusában a szovjet és a nyugati fél közti ellentétek miatt beszüntette tevékenységét a Szövetséges Ellenőrző Tanács.
1948. június 20-án a francia, angol és amerikai megszállási övezetekből létrejött Trizóniában valutareformot hajtottak végre. A német márka bevezetését a Szovjetunió a potsdami egyezmény megsértéseként értelmezte, és blokád alá vette Nyugat-Berlint.
A blokád csak 1949. május 12-én ért véget, s néhány nappal később, 1949. május 23-án kihirdették a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvényét.
Erre a fejleményre már felkészültek Kelet-Németországban. 1947-ben megalakult a Népi Kongresszus, amely 1948 márciusában 100 tagú Néptanácsot választott. Nagyjából az NSZK létrejöttével egy időben megválasztották a Népi Kongresszus tagjait, ekkor azonban már csak az NSZEP dominálta egységes listákra lehetett szavazni.
A Népi Kongresszus május 29-én elfogadta a „demokratikus német állam” alkotmányának tervezetét. Időközben Sztálin utasítására az NSZEP „új típusú párttá” alakult, a marxizmus-leninizmus és az osztályharc elmélete mellett kötelezte el magát, és a demokratikus centralizmus alapján szerveződött újjá.
A párt, élén az asztalosból lett keményvonalas funkcionárius Walter Ulbrichttal, ellenőrzése alá vonta a társadalmi és tömegszervezeteket is.
1949. október 7-én a Néptanács berlini ülésszakán kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot, és annak ideiglenes parlamentjévé, Népi Kamarává nyilvánította önmagát. A kormányalakítással Otto Grotewohlt, az NSZEP képviselőjét bízták meg, az NDK első elnöke Wilhelm Pieck lett.
Az „első német munkás-paraszt állam” létrejöttével véglegessé vált Németország megosztottsága, a két állam csak a kelet-európai szocialista rendszerek felszámolása után, 1990. október 3-án egyesült újra.
Forrás: mult-kor.hu