Vasárnapi üzenet
„Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kolossé 3, 18–19)
Az idézett igeszakasz csupán egy rövid részlet abból, ahogyan a Szentírás a családi életről tanít. Mert bizony, a családi életet is tanulnunk kell, hiszen mindannyian valamilyen családban születünk, élünk. Az emberpalánták még mindig nem valamilyen búzamezőn, hanem két ember kapcsolatából teremnek.
Sőt, életünk nehéz idején sem egy gép mellett akarunk lenni, vagy telefonunkat akarjunk szorongatni, hanem egy szerető családtag kezébe akarunk kapaszkodni.
Legnagyobb örömeink, legmélyebb fájdalmaink mind-mind a családi életünkben történnek. A házasságban koporsóig tartó elköteleződés, a gyermeknevelésben utolsó szívdobbanásig tartó felelősség érlelődik. Nincsen más kapcsolat, ami ennyire átjárná a lényünket.
Aki mást választ, valamilyen „alternatív” vagy „modern” felfogást követve éli az életét, erre mond nemet. Téves elgondolás, hogy személyiségünk legértékesebb része egyáltalán kifejlődhet, kialakulhat a családi kapcsolatok hálója nélkül.
Isten ezért is Atyánk. Mindörökké az.
Jézusban Isten Megváltóként és Testvérként is mellénk szegődik.
A Szentlélek átjár, és Istennel való kapcsolatunk valóban bensőségessé, meghitté és teljesen személyessé válik. Otthonunk van Isten családjában.
Így válik érthetővé, hogy mit jelent férj-feleség számára az engedelmesség „az Úrban”. Hisz amit Isten tesz, teremt, alkot, az jó. Az kell, hogy vezéreljen, ami jó, örömszerző a másik számára. Ahogyan berendeződik a világ késszé, széppé, jóvá az ember számára, úgy rendezik be a házasfelek életüket a párjuk számára. Mellettem, szívemben a társam egy életen át otthon van…
A férfi szeresse feleségét! A szeretet mélységét, erejét nem az ajándéktárgyak vagy élmények mutatják valójában. Sokkal inkább az, milyen terheiben tudom feleségemet felemelni, tartani, hogy valóban a férj koronája lehessen a párja. A szeretet nem uralkodást, irányítást vagy elvárásokat jelent, hanem odaadásunkat a másik iránt.
Teremtő Atyánk! Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk! Köszönjük családtagjainkat! Segíts, hogy örömben és szeretetben tudjunk együtt élni! Ámen!
Bernát Tamás
református lelkipásztor
Forrás: karpataljalap.net