Ápoljuk kultúránkat! Táncházak a Rákóczi-főiskolán
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola minden kedden táncházat szervez.
15.00 órától a 6-12 éveseket, 17.00-tól a 13 éveseket és tőlük idősebbeket várják korhatár nélkül a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Gross Arnold termében (Beregszász, Kossuth tér 6., II. szint).
A táncházmozgalom célja az, hogy mindenki a megtanult lépésekből zenére szabadon tudjon táncolni. Ehhez sok időre és gyakorlásra van szükség. A tanult tánclépések a magyar néptánc alapjait képezik majd, bemutatva annak varázslatos sokrétűségét is.
A paraszti kultúra a technikai és a gazdasági fejődés hatására egyre inkább háttérbe szorult, egyes területeken szinte teljesen kiveszőben van. A paraszti zárt életforma felbomlik, s vele együtt megszűnik a hozzá tartozó művészeti hagyomány is. Ennek okán a táncház elindítása egy olyan teret és lehetőséget ad, ahol a népművészeti hagyomány továbbélhet.
A táncházak egyfajta kulturális örökséget, tradíciót testesítenek meg, melyet ha nem ápolunk megfelelőképpen, feledésbe merül vagy végképp kihal. Az a cél, hogy a hagyományokat a jövőben, a jövő nemzedékek tudatában is megőrizzük, olyan módon, ahogyan ezelőtt elődeink generációról generációra átadták.
A meghirdetett táncház lényege a tanulás mellett a közösségi élményekben rejlik, mely a mulatozással párosul, ahogy az a néptáncok eredeti jelentésében is benne volt és van.
A táncház szerves részét képezi a népzene, mely egyben annak átörökítését is szolgálja, s ahogyan egykor, a mulatozás kiegészítő részévé válik.
A Kárpát-medence népeinek tánchagyománya s ezen belül a magyar táncok nagyon sokszínűek. […] E hagyaték megmentésére, őrzésére, felélesztésére nagy felelősséggel kell felkészülnünk.
A táncház módszer lényege:
Az 1970-es években Budapesten kibontakozott mozgalom, a szellemi kulturális örökséget komplexen (zene, tánc, népköltészet, szokás stb.), szórakozási-, közösségi-, művelődési alkalomként kínálja a ma embere számára. A folklórkutatás, oktatás, közművelődés és művészi tevékenységek együttműködéséből, a szellemi kulturális örökség értékeinek közvetítésére jött létre. A módszer lényege, hogy az örökségelemeket közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti, miközben folyamatosan együttműködik a kutatókkal, tudósokkal. Az élő helyi kultúrát más kulturális közegbe emeli, akár regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten, ezért megújulásra képes. Példaértékű, könnyen adaptálható módszertant fejlesztett ki a kulturális örökség védelmére, ezért hatóköre ma már nemzetközi léptékű. Alkalmas a hagyományos kultúra alapos gyakorlati megismertetésére, tudatosítására, sokszínűségének fönntartására. A résztvevőktől aktivitást igényel, közösségi élményt ad, ezáltal közösségeket teremt és tart fönt társas szórakozási, művelődési lehetőségeivel. A közvetlen módon, gyakorlatban is megismert kulturális örökség beépül a résztvevők mindennapjaiba, ezáltal ők az örökség hordozójává, továbbadójává, újrateremtőjévé válnak. A táncház nyitott, alulról szerveződő, mindenki számára hozzáférhető kulturális hálózat, amely filozófiáját a szellemi kulturális örökségvédelem gondolatköréből, közös tartalmát pedig a helyi közösségek hagyományos kultúrájából meríti. Civil kezdeményezésként indult, majd kismértékben intézményesült. Állami támogatásban is részesül, de mind a mai napig megmaradt önfenntartó, szocio-kulturális mozgalomnak. Az első táncházra 1972-ben, Budapesten került sor, így a táncházmozgalom éppen 2012-ben lesz 40 éves. (http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/kulturaert-felelos-allamtitkarsag/hirek/kovetendo-a-magyar-pelda)
A részvételhez nem szükséges előképzettség, a szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki szeretne megismerkedni a különböző népi hagyományokkal.
A magyar nemzeti hagyományaink ápolása által jelentős mértékben hozzájárul nemzeti önazonosságunk megőrzéséhez.