Sáfáry László: Súlyos éjszaka

A völgyre az éjszaka súlyosan borul rá
és újra meg újra a sötét erdőbe süllyeszti csillagait.
Így volt ez akkor is,
a hunyó parázs körül ültünk,
és a vén pásztor mesélte elfáradt életét.
Keserű szavától nyögtek a fák.
Kivágott törzseken ültünk előrehajolva,
egyformák voltunk az erdővel, a földdel,
és eljött mihozzánk akkor a halál.

Forrás: Sáfáry László versek