Az aknaszlatinaiak nem felejtenek
A 68 évvel ezelőtt Szolyvára terelt, majd onnan a Gulág haláltáboraiba vitt aknaszlatinai magyar férfiakról emlékezett meg egy nyolctagú csapat. Elődeik útját követve Aknaszlatinától Szolyváig 129,8 kilométert gyalogoltak, ezzel is emlékeztetve mindenkit az 1944-ben népünk ellen elkövetett szörnyű gaztettre, a magyar férfiak haláltáborokba hurcolására.
A gyalogtúrát ezúttal is az extrém sportteljesítményeiről ismert, 61 éves nyugalmazott bányász, Takár Károly (Katyó) vezette, vele tartott a három hónap múlva a nyolcvanadik életévét betöltő Názárovics-Sutta Jóska bácsi és az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola hat kilenc és tizedik osztályos tanulója: Sved Ricsárd, Kruk Krisztián, Kruk Márk, Árgyelán Erik, Moldován Mihály és Mező Enrike.
A túrát a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezete, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola, az Aknaszlatinai Kunigunda Lokálpatrióta Club és az Aknaszlatinai Szent Család Karitász támogatta.
A bányásztelepülés magyarsága november 17-én, szombaton emlékezett az 1944 novemberében elhurcolt 690 magyarra, akik közül 175-en soha többé nem térhettek vissza szeretteikhez. A Szent István római katolikus plébániatemplom kertjében álló, a sztálinizmus szlatinai áldozatainak emléket állító obeliszktől indult útjára az emlékmenet, amelynek résztvevői minden érintetett magyarok által is lakott településen mécsest gyújtottak a sztálini terror áldozatainak emlékműveinél. Az első napon 43 kilométert gyalogoltak nyolc és fél óra alatt, majd ifj. Sari Józsefnek, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete elnökének vendégeként a viski középiskolában töltötték az első éjszakát. November 18-án, vasárnap várt rájuk a legnagyobb erőpróba, 50,3 kilométert gyalogoltak Visktől Huszt érintésével Dolháig, ahol a helyi ukrán középiskolában padokon aludva töltötték az éjszakát. A hegyvidéki terep és a lábakon megjelent vízhólyagok miatt mégis az utolsó nap bizonyult a legnehezebbnek, amikor már csak 37 kilométert gyalogoltak Dolháról a szolyvai emlékparkig, ahol lapunk munkatársai várták a fáradt csapatot.
Takár Károly tudósítónknak elmondta, hogy a kis csapatukat sok helyen megkérdezték zarándoklatuk céljáról, ők pedig mindenütt elmondták azt, és emlékeztetettek a több tízezer kárpátaljai magyar férfi vesztére. A novemberi hidegben napokig gyalogló 14-15 éves fiúknak sokat segít ez a túra abban, hogy megérthessék, és soha ne feledjék, mit tettek apáink, nagyapáink közül azokkal, akik minden körülmények között vállalták magyarságukat.
Az emlékparkba érve a gyalogtúra résztvevői a 175aknaszlatinai áldozat nevét tartalmazó márványtábla előtt egymás kezét fogva körbeálltak és elénekelték a bányászhimnuszt, majd nemzeti himnuszunkat.
A márciusban nyolcvanadik életévét betöltő Názárovics-Sutta József tizenegy éves volt, amikor Aknaszlatináról édesapját, több nagybátyját és rokonait, szomszédait, ismerőseit elvitték a háromnaposnak hazudott munkára. Összesen öt közeli rokona vesztette életét a sztálini lágerek poklában. Könnyes szemmel mutatta édesapja, Sutta János nevét a márványtáblán, aki 1944 karácsonyának szentestéjén halt éhen és szomjan egy marhavagonban. Azóta nem volt olyan szenteste, hogy ne siratta volna meg az édesapját.