Kecskés Béla: A somi szél

Elérek-e a Tengerekhez?
Ölébe vesz ősanyám,
az Óceán?
Kiiszom a Déli-sarkon
a jégkelyhet, mely
részegítő bátorságot ad?
Alpinistaként, űrsisakban
fölkapaszkodom valaha
a Holdig, sziklákon
sebződve?
Somi szelekben mosakszom
én,
harminc múltam, oda a lázak.
Mi kiszakíthatna még – nincs már.
A holnap,
a holnapután,
az Azutánok –
ami kiszámíthatatlan volt,
már kiszámítható.
S ha újra nem visznek sehova
ma sem
a fény-lovak,
s a Nappal együtt
horizont mögé
hull
minden
cél:
hogy bele ne borzongjak a sorsba,
hajamba borzol
a somi szél.