Sáfáry László: Verhovina
Vaszil gazda a Verhovinán,
egy félhold földje is van talán,
kukoricát vetett belé,
és ha istenke is úgy akarja,
puliszka télre bőven lesz az asztalán.
Az istenkének segíteni kell,
mert néha bántanak a hegyek.
Az erdőszéli kalyibában kint lármáz éjszakánkint
Vaszil és a három nagyobb gyerek.
Ó, furcsa, szörnyű éjszaka!
Puliszkás álmot küldtek a hegyek.
Ó, furcsa, szörnyű éjszaka!
A kukoricán átgázolt egy vaddisznósereg.