Ballagás a Péterfalvai Református Líceumban
Elballagtak a Péterfalvai Református Líceum végzős diákjai május 28-án.
Az ünnepség az ukrán és a magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd egy perc néma csenddel emlékeztek özv. Oroszi Pálné Jákó Margit tiszteletes asszonyra, akiben legelsők között merült fel a líceumok megalapításának az ötlete, és élete végéig kitartóan imádkozott azok működéséért.
Seres János, a líceum lelkészigazgatója köszöntötte a meghívott vendégeket, majd szólt az egybegyűltekhez és a ballagó diákokhoz. „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1, 5–7). Az igevers a hogyan tovább kérdésre ad választ, ami ezekben a nehéz időkben mindenkiben felvetődik. A lelkészigazgató emlékeztette a ballagókat, hogy Isten semmilyen körülmény között nem hagyja el őket, és kérte, hogy a diákok se fordítsanak neki hátat, hogy áldásait megtapasztalhassák.
Az igehirdetés szolgálatát Mészár István végezte, aki a diákokat bibliaismeretre tanította. Emlékeztette őket arra, hogy Isten Józsuénak tett ígérete rájuk is vonatkozhat. Elmondta, hogy ha elakadnak, ha nem tudják, mit kell tenniük, csak az Úr tanácsára érdemes hallgatni, hiszen Isten igéje által vezetni fogja őket. Ezért figyelmeztette a diákokat, ne hagyják el a Szentírás olvasását, hogy Isten ígéretei megvalósulhassanak az életükben.
A prédikáció után a végzős diákok ünnepi műsora következett. Egy-egy igével köszönték meg az igazgatónőnek, a lelkészigazgatónak, tanáraiknak, nevelőtanáraiknak és a líceum minden munkatársának értük végzett áldozatos munkájukat. Kifejezték hálájukat szüleik felé, és köszönetet mondtak osztályfőnökeiknek. Végül elbúcsúztak diáktársaiktól, majd átadták a stafétát.
Ezt követően a ballagó diákok osztályfőnökei, Páva Judit és Tóth Csaba szívhez szóló üzenetekkel vettek búcsút diákjaiktól.
A továbbiakban a diáktársak énekkel köszöntötték a végzősöket, és sok emléket felidézve, humoros felszólalással köszöntek el tőlük, ezután átadták a tarisznyába készített útravalót.
A szülők nevében Nagy Barna, a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye főgondnoka és felesége, Nagy Zita meghatódva adott hálát Istennek a kárpátaljai református iskolákért, majd a líceumok alapítóinak imáiért. Megköszönték a tanárok és munkatársak hitbeli nevelését és szeretetét, amit gyermekeik felé tanúsítottak.
A líceum igazgatója, Bohut Andrea megköszönte a szülők bizalmát, a tanárok és a líceum dolgozóinak munkáját, amit a nehézségek és az online oktatás ellenére is kitartóan elvégeztek, illetve a Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Alapítványnak, valamint a Magyar Kormánynak a támogatást. A végzős diákoktól Istenhez intézett fohásszal és bölcs útmutatásokkal búcsúzott.
Végül Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke tanácsolta a diákokat a következő igével: „De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből” (Zsoltárok 107, 6). Azt kívánta a ballagóknak, hogy útjuk során tudjanak Istenhez kiáltani, kitartóan imádkozni.
A köszöntéseket Hunyadi Attila, a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese zárta, aki két igeverssel bíztatta az életük új szakaszába lépő fiatalokat: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29, 11), „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37, 5).
Seres Johanna