Szuperhős

Valami hasznosat kellene tenni. Aminek értelme van. Amitől előrébb halad a világ. Amitől valaki életében egy mustármagnyit is jobbra fordul valami.

Legyetek egy kicsit szuperhősök!

Nem lehet, nem kell megváltani a világot. És nem kell Afrikáig elmenni, nem kell a dél-amerikai esőerdőkig repülni. Elég, ha átmész az utca túloldalára. Ha segítesz leemelni az öreg néninek a kockás-gurulós táskáját a buszról. Igazából néha az is elég lenne, ha csak becsületesen megcsinálnánk azt, ami ránk van bízva. Vagy ha szánsz 5 percet arra, hogy felhívd azt, aki tudod, hogy magányos. Ha felebarátja tudnál lenni valakinek. Ha rámosolyogsz a cigánygyerekre magad mellett. Ha nem sziszegnél, ha valaki számlát kér pont előtted a pénztársorban. Ha kedvesebb lennél. Ha egy kicsit közelebb kerülnénk egymáshoz. Ha néha éreznénk, tulajdonképpen ugyanazokkal a félelmekkel küzdünk. Ha ki tudnánk egy ajtórésnyire is nyitni magunkat bizalommal mások felé. Kipróbálnánk, hogy milyen az, ha nem vagyunk annyira idegenek. Ha csak legalább a saját családunkat egyben tudnánk tartani. Te mikor kérdezted meg utoljára a tesódat, vagy édesanyádat, hogy hogy van? Hogy mi foglalkoztatja mostanság? Hogy miben lehetsz a segítségére?

Tudnál felelősséget vállalni a körülötted élőkért? Rajtad múlik.

„Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a Tied. ” (Hamvas Béla: Láthatatlan történet)
Forrás: Újragondoló