A nap verse: Nagy Zoltán Mihály: Virágének

„Szemem egén lebegőn
te csak nekem tündökölsz,
mézet csurgat bíbor ajkad,
mosolyoddal engem ölsz.

Áldozatod: sóhajom
omlik eléd remegőn.
Áldott átok a te csókod,
szemed fénye szemfedőm.

Ez a világ romba dőlt,
törött vonó hegedül.
Mivé leszek kegyelmedből
kiaszakadva, egyedül?

Száll a kezem kezedbe,
öled megtart, elveszejt.
Lehulltában csillagszemem
hálaadó könnyet ejt.”
Forrás: Nagy Mihály Zoltán: Új csillagon című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2003