Arthur Rimbaud: Jámbor reggeli gondolatok

Nyári hajnalon, négy felé,
a vágyaink még alszanak.
Csalitból ünnepesti szag
   gőzöl az ég felé.

De lenn a téres udvaron,
ahol vad nap zuhog a rögre,
már ácsok dolgoznak sürögve,
   ingujjason.

A mohos szérűn csöndesen
készül a pontos burkolat,
amelyre kancsal boltokat
fest majd a város odabenn.

Ez ácsokért, kiket a dús
Babilon szolgasorba vet,
hagyd el, Venus, a koszorús
lelkü, dús Szerelmeseket!

Pásztorok Királynője, vigy
pálinkát a robotosoknak,
legyen erejük addig is,
míg délidőn, a hűs tenger vizére jutnak.

Kardos László fordítása