Tévhitek a rovarcsípésről

A tavaszi-nyári időszakban számos rovarral összetűzésbe kerülhetünk, és megesik, hogy a méh-, darázs- vagy éppen szúnyogcsípést ijesztő tünetek követik. Lássuk, mit javasol a szakértő, ha felmerül az allergiás reakció gyanúja.

A rovarcsípések kétségkívül legaggasztóbb veszélyét a súlyos allergiás reakció, az úgynevezett anafilaxia jelenti. A több szervet érintő, hirtelen jelentkező tünetcsoport azonnali beavatkozást igényel. Nem minden esetben kell ugyanakkor ettől tartani, mi több, előfordulhat, hogy még csak rovarméreg-allergia sem áll fenn a csípés nyomán jelentkező panaszok hátterében.

„Sokan tartanak attól, hogy minden, rovarcsípést követően kialakuló bőrtünet egyúttal allergiát jelent a csípésre. Mivel a méh- és darázscsípéskor, sőt a szúnyogcsípéskor is számos méreganyag jut a szervezetbe, legtöbbször nem allergiás, hanem inkább méreg okozta, veszélytelen, helyi bőrreakcióról van szó” – mutatott rá a tudomany.hu oldalán megjelent cikkében dr. Mezei Györgyi, a Semmelweis Egyetem 1. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika allergológusa, gyermektüdőgyógyász szakorvos. Hozzátette, ez a bőrtünet mindig a csípés helyén alakul ki, és csupán átmeneti fájdalmat, viszketést, duzzanatot okoz.

Kifejtette, rendszerint nagy, ugyanakkor felesleges ijedelmet szoktak kiváltani a csípés helyéről kiinduló nagy helyi reakciók is, legyen szó akár végtagi vagy arcduzzanatról. Ezek a duzzanatok lassan fejlődnek ki, ahogy aztán lassan is oldódnak. Bármennyire is zavaróak azonban a panaszok, nem jelentik feltétlenül azt, hogy egy újabb csípés esetén súlyos tünetekre kellene számítania az érintetteknek, ezáltal megelőző immunterápiás kezelést sem tesznek indokolttá. Hasonlóképpen nem kell az anafilaxia megnövekedett kockázatától tartani egy következő csípés esetén azokban a szintén riasztó esetekben sem, amikor a csípést követően a kisgyermekek egész testét változó méretű és elhelyezkedésű csalánkiütések borítják el.

Valójában sem az említett tünetek, sem az IgE-meghatározáson alapuló allergiatesztek nem alkalmasak arra, hogy előre megjósolják egy esetleges anafilaxiás reakció veszélyét. „Pozitív teszteredmény esetén is előfordul, hogy semmilyen tünetet nem okoz a csípés, de negatív teszt után a hamis biztonságérzet ellenére is kialakulhat súlyosabb tünet” – fogalmazott dr. Mezei Györgyi, aki szerint ráadásul – az általános tévhittel ellentétben – akár az első méh- vagy darázscsípés is okozhat súlyos következményeket. Mi több, a csípést követő, anafilaxiás eredetű halálesetek felében nem ismert előző csípési reakció.

Ami az anafilaxia kezelését illeti, a szakember szerint Magyarországon is elterjedt hiedelem, miszerint az allergiás betegnek kalciumot kell adni. Csakhogy a kalcium hatásosságát semmilyen tudomány vizsgálat vagy nemzetközi ajánlás nem támasztja alá allergiás reakció esetén. Szintén gyakori tévhit, hogy anafilaxia esetén először antihisztamint kell adni a betegnek. Ezzel szemben mára teljesen egyértelművé vált, hogy az anafilaxia legkisebb gyanúja esetén is, az egész testre kiterjedő csalánkiütéshez társuló, légúti vagy keringési zavarral járó, gyorsan romló állapotban adrenalintartalmú injekcióra van szükség. Azoknak, akik korábban átéltek már anafilaxiát, mindig maguknál kell hordaniuk a szert, míg egyéb esetekben sürgősséggel mentőben vagy kórházban kell beadni az injekciót.

Forrás: hazipatika.com