Sütő Kálmán: Elbitorolt emberségünk

Ha test és lélek forró lázban ég,
és piros vérem kiömlött már rég:
itt már ez sem elég…?

Omoljak tán porba csúszva-mászva?
Szakadjon meg a szív, ha búja van:
itt ez is hasztalan?

Más sorsokat nem írnak itt soha?
(Forró a toll, betűje úgy éget…
S kigyúlnak: a végek…)

Hajh! – de addig kiömlik a vérem,
s a kihűlt tócsa fölött maholnap
kutyák marakodnak…!