Hogyan válasszunk fejes káposztát termesztésre?

A tavalyi, az egész szezonra jellemző kiemelkedően magas káposztaár következtében mind több termelő dönt a fejes káposzta termesztése mellett – mondta el lapunknak Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója. A termelésre való felkészülésnek meghatározó eleme a megfelelő fajta kiválasztása, ezért a fejes káposzta fajtaválasztásának szempontjairól kérdeztük a szakembert.

– Milyen szempontok alapján válasszuk ki a termesztendő káposztafajtát?

– Amikor fajtát választunk, tudnunk kell, hogy milyen piacra termelünk: az úgynevezett frisspiacra, esetleg savanyításra vagy tárolásra kerül-e a káposztánk. Figyelembe kell venni azt is, hogy milyen módon fogunk termelni, hiszen szóba jöhet például a hajtatás, a korai szabadföldi vagy a szabadföldi termesztés is, melyek eltérő követelményeket támasztanak a termesztendő fajtával szemben. Ugyancsak fontos a termőhelyi adottságok ismerete, például a talaj típusa, fekvése, vízellátottsága, a helyi mikroklíma stb.

– Hogyan választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbb fajtát a ma már rendkívül gazdag kínálatból?

– A fajták megválasztásához ismernünk kell a fejes káposztára jellemző fontosabb fajtatulajdonságokat. Fontos fajtabélyeg például a növekedés erőssége, mert ez hatással van a kiültetéskori tenyészterületre. A kis termetű fajtákat ültethetjük 0,12–0,16 m2-re is, míg a nagy méretűek 0,25–0,4 m2-t is igényelnek.

A levelek nagysága, száma, alakja közvetlenül hat a fej nagyságára és formájára. A fejeskáposzta növényen megkülönböztetjük a külső, a fejet borító és a fejet alkotó leveleket, amelyek egymástól színben és számban is eltérnek, továbbá egymáshoz viszonyított arányuk fajtacsoportonként változó. Egyes fajták fejét két levél borítja, másoknál egyszerre 3-4 is látszik. A tájfajtákra jellemző elsősorban a külső levelek nagy tömege. A levelek színe különböző árnyalatú lehet – zöld vagy lilás –, ezt a viaszréteg vastagsága is befolyásolja. A korai fajtáknál gyakori, hogy a fejet borító levelek a fejesedés után sem világosodnak ki, sőt a belső levelek sem fehérek. Ezeket a fajtákat elsősorban salátakészítésre használják.

– Azt mondják, a fej a legfontosabb fajtabélyeghordozó. Miért?

– Mert a káposztafej alakja, nagysága, tömöttsége, a belső torzsa hossza dönti el sok esetben a fajtaválasztást. Tömege a hajtató fajtáknál 0,5–1,5 kg-os, a nyári-őszi friss fogyasztásra szánt fajtáknál 1,5–2,5 kg-os, míg a savanyításra szánt fajtáknál 3–8 kg-os. A fej tömegét a hosszú tenyészidejű fajtáknál a tenyészterület változtatásával módosíthatjuk. A káposztahibrideknél 15%-os állománysűrítés – a fajta érzékenységétől függően – 5–25%-os terméseredmény-növekedést, vagy -csökkenést eredményezhet. Tapasztalatok szerint a kis és a közepes terjedelmű fajtáknak a katalógusban javasolt tenyészterületén nem érdemes változtatni.

A régebbi fajták a fejesedés során nagy külső lombot neveltek és ebben „fejesedett” be a fej. A ma használatos hibrideknek a fejképződésére a „kifejesedés” kifejezés a legalkalmasabb. Ugyanis a fejképződés megindulásától kezdve a fej kemény fejet ad, amely folyamatosan növekszik. Ennek az a jelentősége, hogy a kemény fejből fejlődő típusokba kevésbé épül be a dohánytripsz és kedvezőbb lesz a fej minősége is, ezen túl rugalmasabban tudjuk kihasználni a fajta lábontarthatósága következtében a betakarítás időtartamát is.

– A káposzta mely egyéb tulajdonságai lehetnek fontosak a termesztő szempontjából?

– A fajták beltartalmi tulajdonságai közül a vitamin-, a cukor-, és a szárazanyagtartalom érdemel említést. A cukortartalom átlagosan három százalék körüli értéke a savanyításra való fajtáknál jó, ha magasabb, mert ez a tejsavas erjedés alapanyaga. Tároláskor viszont előnyösebb a kis cukortartalom, az ilyen fajták ugyanis kevésbé romlékonyak.

A káposztafajták termesztési értékei közül a hőtűrés, a szárazságtűrés, a betegségekkel szembeni ellenálló-képesség, a savanyíthatóság, a tárolhatóság, az egyszerre érés és a repedési hajlam említendők még.

A fajták hőtűrése nem egyforma, itt részben a tavaszi palántakori lehüléseket, az őszi fagyok tűrését és a növény viselkedését kell vizsgálni. A melegtűrés a hajtatásban termesztett fajták fólia alatti fejesedőképességével és a nyári időszak tűrésével függ össze. A szárazságtűrés általában a tájfajták jellemzője.

A betegségekkel szembeni ellenállóképesség a legfontosabb biológiai értékmérő tulajdonság. Újabban egyre több ilyen fajta kerül forgalomba, így például van, amelyik a vírusok, alternária, xantomonás, fuzáriumos betegségekkel szemben ellenálló, de vannak a peronoszpórával, a tripsszel szemben toleráns fajták is.

Az egyszerre érés a betakarítás ütemezésénél fontos tulajdonság. A repedési hajlam vagy lábontarthatóság azt jelenti, hogy az ilyen fajták egyenetlen vízellátás és esetleges túlérés esetén nem repednek meg, s egyes fajták sokszor a szedési érettség elérése után egy hónapig is lábon tarthatók még.

– Hogyan befolyásolja a fajtaválasztást a tenyészidő?

– Természetesen minél rövidebb a tenyészidő, annál jobb a gazdának. Felhívnám azonban a termesztők figyelmét, hogy a katalógusokban megadott tenyészidőértékek a mi körülményeink között nem mindig érvényesek. Nagyon fontos a tenyészidő pontos értelmezése. A tenyészidő megállapításakor a kiültetéstől a növényállomány 50%-ának betakarításig eltelt napok számát veszik figyelembe. Kontinentális éghajlatunkon az adott év időjárásától függően 3–15 napos tenyészidő-eltérés is lehetséges. A tenyészidőre hatással vannak még a termőképességet befolyásoló más tényezők is, pl. a palánta típusa, kora, edzettségi állapota és a választott tenyészterület mérete.

A fejeskáposzta-fajtákat tenyészidejük alapján három csoportba oszthatjuk:

– rövid tenyészidejűek: 50–80 nap;

– nyári vagy közepes tenyészidejűek: 80–100 nap;

– hosszú tenyészidejűek: 100–160 nap.

A rövid tenyészidejű fajtákat tavasszal március derekától ültetjük sűrű térállásba 40×40, vagy 40×30 cm-re. A korai fajták 0,5–2,5 kg átlagtömegűek, ezért lehetőség szerint indokolt a javasoltnál valamivel nagyobb tenyészterületet kialakítanunk a számukra. A korai fajták repedésre hajlamosak, ezért lábontarthatóságuk legfeljebb két hét. A korai fejes káposztát frissen, salátának fogyasztjuk, savanyításra zöldessárga színe miatt kevésbé alkalmas.

A nyári betakarítású fejeskáposztát tavasszal szálas palántáról ültetjük és 80–100 napos fajtákat használunk. A frisspiacra elsősorban 50×50 cm és 50×40 cm térállásba ültetünk és 1,5–2,5 kg-s fejeket állítunk elő.

Az őszi káposztát májusban–júniusban ültetjük, főleg hosszú idejű tárolásra, savanyításra és frisspiacra termeljük. Ebben az éréscsoportban a 100–160 napos tenyészidejű fajtákat használjuk. A fejtömeg a tenyészidő és a tenyészterület függvényében alakul: frisspiacra 1,5–2,5 kg-os, tárolásra 2–4 kg-os, feldolgozásra 4–8 kg-os fejeket termesztünk.

Megjegyezném még, hogy a termelők körében rendkívül kedveltek a vegyes hasznosítású fajták. Népszerűségük érthető, mivel termesztésük esetén számos piaci lehetőséggel számolhat a gazda. A frisspiacon a kereskedők és a háziasszonyok a kerek, 1,5–2,5 kg-os keményfejű, vékony levelű, üdezöld színű típusokat keresik. Frissértékesítésre ugyanazt a közepes tenyészidejű (80–100 napos) vegyes hasznosítású fajtát nagyobb tőszámmal ültetjük, mint savanyításra vagy tárolásra.