Diszpraxia: ügyetlenkedés, sete-suta mozdulatok

Ügyetlenkedő, sete-suta mozdulatok? Jobb és bal irány rendszeres tévesztése? Tájékozódási zavar? Gyakori kisebb-nagyobb sérülések, balesetek? Az értelem zavarára semmi sem utal? A nem mindennapi furcsaságokat a diszpraxia okozhatja.
A diszpraxiás emberek kifogástalan intellektusuk, szellemi épségük ellenére számtalan nehézséggel küzdenek a mindennapokban.
Koruknak megfelelően képesek kommunikálni, érvelni, fogalmazni, memóriájuk az átlagnak megfelelően működik, mégis bármihez nyúlnak, bármibe kezdenek, mozdulataik darabosak, furcsák, következetlenek, látszólag kelekótya módon élik az életüket.
A térben nehezen tájékozódnak, könnyen eltévednek, váratlanul beleütköznek emberekbe, tárgyakba. A térképen való tájékozódás is komoly nehézséget jelent számukra. Az összehangolatlan mozdulatok testnevelés órákon főként labdajátékokban mutatkoznak meg.

Ügyetlengyerek-szindróma
Az alapvető kézügyességet kívánó tevékenységek, az aprólékos manuális mozdulatok, az írás, a vonalvezetés, az ollóhasználat, a mozgástervezés, a koordinált mozdulatok fejletlensége miatt számukra már-már megoldhatatlan feladatnak tűnik. A háztartási eszközök használata szintén számtalan gondot okoz: az apró gombok, billentyűk kezelése számtalan frusztráció forrása.
A diszpraxia egyik altípusát, a célirányos mozgások kivitelezési problémái miatt ügyetlengyermek-szindrómának nevezik: tünetei közül a csúnya, olvashatatlan íráskép, az ügyetlen eszközhasználat hangsúlyozottan jelen van. Sajnos előfordul, hogy a koordinálatlanság a beszéd zavarában is megnyilvánul.
Ép mozgásrendszerük nem magyarázza a diszpraxiások furcsaságait. A részképesség-gyengeség hátterében a testkép, a testséma, a téri érzékelés zavara áll; mivel tulajdonképpen nincsenek tudatában saját testüknek, környezetük határainak, mozdulataik teljességgel koordinálatlanok.
A látásuk kifogástalanul működik, mégis a látvány komplex, globális értelmezése nehézséget okoz számukra. Mivel a diszpraxiások értelme teljesen jól működik, érzik, látják, értik cselekedeteik rendellenességeit, sokszor érezhetik magukat nevetségesnek, ezért igyekeznek háttérbe húzódni, kerülik a társaságot, a közösségi életet.
Mérhetetlen önbizalomhiányuk gyakran depresszióba torkollik. Az őket ért frusztrációk sora, tehetetlenség-érzésük dühös, agresszív viselkedést eredményezhet.
A diszpraxia már kicsi gyermek korban megmutatkozik, de kinőni sajnos nem lehet. Pubertáskor idején előfordulhat a problémák fokozódása, de az idejében felismert betegség célirányosan jól fejleszthető.
Megfelelő mozgásfejlesztő terápiával a diszpraxiások számára is normálisan élhetővé válik az élet. Mindemellett azonban nagyon fontos hangsúlyozni a környezet szerető, megértő, türelmes hozzáállását, a szülők, a barátok támogató szerepét.
Forrás: kamaszpanasz.hu