Kihűlő világban, Nappá kell hogy váljak, szerető szavakkal, versemmel szolgáljak! Fénnyel átitatnom megfáradt lelkeket, hitet visszaadva, hogy igenis, lehet! Lehet szebben élni, holnapot remélni, olcsó hazugságot, igazra cserélni! Mutatni, hogyan kell fénylő nappá válni, terheket ledobva, fenn az égen szállni! Visszanyerni jogot igaz szabadságra, hallgatni lelkünkben élő tiszta vágyra! Rabszolga láncokat letépni magunkról, soha le nem térni a valódi útról! Megtalálni Istent, itt a teremtésben, szeretetre lelni, emberek szívében, s ahol kialudt már, újra fényt gyújtani, használni a szívet, jóra tanítani! Mert az emberek már, sajnos, mást keresnek, gazdagnak kell lenni, avagy sikeresnek? Egyik sem boldogít, a lelkünk mást remél, az igazán boldog, ki szeretetben él! Meg kell hát mutatni, hogyan kell szeretni, hogy kell sérelmeket könnyen elengedni! Hogyan kell bejárnunk, itt, a földi létet, válaszokra váltva számtalan miért-et!