Kopogtató: temetésen
Szvjátij Bozse, Szvjátij Kripkij, Szvjátij Bezszmertnij, pomiluj nász
Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk
Ugyanaz a dallam, ugyanazok a képek, ugyanaz a forgatókönyv, új tragédiák. Folyamatos tragédiák.
Gyűlnek a fekete ruhás alakok a búcsúztató helyszínén. Kék-sárga szalagos koszorúk, virágok tömkelege. Katonákat hoz egy busz.
Szvjátij Bozse, Szvjátij Kripkij, Szvjátij Bezszmertnij
Papok. Gyászszertartás. A tömjén illatát mélyen magadba szívod. A lelkedbe mar, és tudod, hogy egy füstölőt sem gyújthatsz meg ezentúl anélkül, hogy ne erre a pillanatra asszociálj. Valaki a koporsó fölé borul. Fiúra, férjre, testvérre, édesapára. Széket hoznak egy idős hozzátartozónak. A bajtársak szemében keserűség, düh. A túlélők bűntudata.
Szvjátij Bozse, Szvjátij Kripkij, Szvjátij Bezszmertnij… Vicsnájá pámjáty.
Elindul a katonai díszmenet. Vállon viszik a koporsót. Előtte kereszt és az elesett katona fotója. Az út szélén térdre ereszkednek az emberek. Rózsaszirmokat tapos a katonabakancs.
Szvjátij Bozse, Szvjátij Kripkij, Szvjátij Bezszmertnij… A hősök nem halnak meg.
A temetőhöz közeledve messziről kiszúrod a földhalmot. Megvetve az ágy… Tétova helyezkedés. Nemzeti lobogó kerül a koporsóra.
Szvjátij Bozse, Szvjátij Kripkij, Szvjátij Bezszmertnij, pomiluj nász
Utoljára hangzik fel az ének. Imádkoznak a gyászolók. Hol csendesül, hol erősebb a sírás. A háttérből felharsan a himnusz. Scse ne vmerlá – mormolod önkéntelenül a szöveget a fúvósokhoz igazodva, majd belesüvítenek a levegőbe a díszlövések. Összerezzensz. Mintha a lelked hasítanák. Értetlenkedve nyeled a könnyeid.
Vicsnájá pámjáty
Hazaindul a gyásznép. Egy ideig némán bámulod a ritkuló tömeget. Üresnek érzed magad. Végtelenül üresnek. Nem mersz megfordulni, miközben kifelé botorkálsz. Kapaszkodsz a frissen szerzett ürességedbe. Nem akarod érezni a sír körül maradt családtagok fájdalmát.
Pallagi Marianna
Nyitókép: Munkácsi Városi Tanács