Horváth Sándor 65 éves
Horváth Sándor kárpátaljai költő, író, újságszerkesztő és kultúrpolitikus szeptember 16-án ünnepelte 65. évfordulóját.
A Fegyir Potusnyák Kárpátaljai Megyei Könyvtár Idegennyelvű Osztályának megrendezésében ez alkalomból író-olvasó találkozóra került sor.
A megjelentek, többek között Szlucky Éva a Megyei Könyvtár Idegennyelvű Osztályának osztályvezetője, Zékány Krisztina az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének vezetője és Balogh Sándor festőművész is köszöntötték az ünnepeltet.
“Ez az évünk gazdag. Olyan szempontból gazdag, hogy a kárpátaljai írók, költők és alkotók közül sokan ünneplik ezen az éven a kerek vagy félkerek születésnapjukat, mint Balla László, Kovács Vilmos, Szepesi Attila, S. Benedek András”
– hangsúlyozta Zékány Krisztina, majd felelevenítette az ünnepelttel kapcsolatos emlékeit.
Ezt követően, kötetlen beszélgetés formájában, Horváth Sándor a hallgatóság kérdéseire válaszolva mesélt gyermekkoráról és Drávai Gizella tanárnőről, ahogy megszerettette vele az irodalmat, az írást, valamint újságírói munkásságáról, jövőképéről, könyvtári tevékenységéről.
„Nem vagyok híve az évfordulóknak. Sokkal nagyobb ünnep az, ha valakik csak négy soromat, de ismerik. Ezért vagyok végtelenül hálás Ivaskovics Józsefnek, hogy megzenésítette a Mert a hazát.”
Mert a haza
Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
határait beléd véste
ezer éve a hit.
Mert a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él.
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza…
Mert a haza te magad vagy.
„Amikor megírtam, nem gondoltam, hogy ennek a versnek jövője lesz, vagy múltja lesz. Volt egy olyan időszak az életemben, amikor nemcsak engem, hanem a gondolkodó kárpátaljai magyarok sokaságát foglalkoztatta az, hogy „Hol is vagyunk mi?” „Miért is vagyunk mi?” „Miért vagyunk mi a legszerencsétlenebbek?” Én viszont nem éreztem magam szerencsétlennek. Szerencsésnek éreztem magam, mert itt volt tétje magyarnak lenni. Van most is. Nem is kicsi. És ilyen lelkiállapotban sok hasonló versem született.”
Többek személyes emlékeként is elhangzott a “Haza” című négysoros, a délután konklúziójává téve: „tessék népszerűsíteni.”
Az én hazám
csendes pentaton ének.
Ha szívemhez hajolsz,
eléneklem néked.
A könnyed hangulatban lezajlott beszélgetés végén a könyvtár munkatársai tortával köszöntötték az ünnepeltet.
A nap folyamán a könyvtár kávéval és aprósüteménnyel várta az olvasókat a BiblioCafé nevű évente megrendezett esemény kapcsán. A könyvtárosok így kedveskedtek olvasóiknak az összukrán könyvtárak napja alkalmából (Всеукраїнський день бібліотек).
Szlucky Eleonóra