Miért félünk az újtól?

„Útnak indult tehát Izráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (1Móz 46,1–4)

Kedves olvasó, bizonyára veled is előfordult már, hogy új iskolát vagy új munkahelyet kezdtél, esetleg új városba vagy országba költöztél. Ilyenkor szinte mindenkiben szorongás és félelem van. A régi hely, munka, kapcsolatok már megszokottak. S bár lehet, hogy már terhesek és nehezek számunkra, de mégis biztonságot jelentenek, éppen megszokottságuk miatt. Ami új, az kicsit bizonytalan, hiszen nem tudom, mi vár rám az új élethelyzetben. És a bizonytalan jó mindig ijesztőbbnek tűnik, mint az ismerős rossz. Ezért értékelődik fel egy új környezetben mindaz, amit a régiből magunkkal hozunk. Az iskola első osztályában az az egy-két gyerek, aki már az óvodában is ott volt; vagy egy külföldi országban az a pár magyar, akivel kint találkozom.

Isten egy olyan igét hoz ma elénk, amiben Jákób indul útnak: az őseinek ígért földről, amelyet otthonának tartott, most lemegy Egyiptomba. Az ígéret földjén éppen éhség van, és ezért kénytelen családja érdekében máshol letelepedni. Az esze tudja, hogy jó döntés ez, de a szíve nyugtalan. Fél. Pont Kánaán határán megáll, hogy még áldozatot mutasson be az Úrnak, hiszen az akkori gondolkodás szerint minden földnek saját istene volt, akinek csak ott lehetett áldozni. Ebben a kiszolgáltatott, félelmekkel teli helyzetben szól Jákóbhoz Isten, ahogy szólt már egyszer hozzá fiatal korában is egy nagyon hasonló szituációban. Akkor Jákób Ézsau elől észak felé menekült, és Isten Béthelben jelent meg neki. Most az éhség elől délre menekül, és Isten megint szól hozzá. Az Úr jól ismeri Jákób szívét: „Ne félj…!” – mondja neki. „De hát miért ne féljek?” – kérdezhetné Jákób.

1. Mert a változás Isten akarata. Az Úr tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. De a változás életünk természetes velejárója. Isten azt üzeni, hogy a változással valami jót hoz Jákób életébe: „Nagy néppé teszlek ott” (3. vers). Az Ábrahámnak és Izsáknak tett ígéret – hogy megsokasodnak és nagy néppé lesznek –  Jákób családjában kezdett el kibontakozni, majd pedig az új helyen teljesedett be. Ne félj az újtól, mert abban Isten áldása rejtőzik, és az Ő akarata teljesül be!
2. Mert a változás nem örökre szól. Jákóbnak azt ígéri Isten, hogy Ő viszi le Egyiptomba, de Ő is hozza majd vissza. Vannak az életünkben visszafordíthatatlan változások. Ezekkel is célja van az Úrnak. De sok minden visszafordítható. Egy költözés, egy munkahelyváltás nem örökre szól. Sokan mennek most külföldre, sokan menekülnek a gazdasági nehézségek vagy a háború következményei elől. Jó, ha meglátjuk, hogy ez nem egyirányú út. Jákób családja is hazakerül majd arra a földre, amit Isten ígért nekik. És bár 500 év telik el Egyiptomban, a szülőföld iránt való vágyakozás nem csökken bennük. Jó lenne ezt megtanulni és továbbadni az utánunk jövő nemzedékeknek.
3. Mert az új helyzetben is vannak melletted régi emberek. Jákóbbal ott van a családja (70 ember), akik vele mennek, és ott várja a fia, József is (4. vers). A régi emberek kapaszkodót jelentenek akkor, ha minden változik. Milyen öröm, ha régi barátok vannak melletted, amikor az élet új kihívásokkal szembesít. Értékeld nagyra azokat az embereket, akik kitartanak melletted minden újban! Ők a legjobb barátaid, akikre mindig számíthatsz.
4. Nem kell félned, mert veled van Isten. Jákób úgy gondolja, hogy Kánaán földjének határán búcsút mond Istennek is. Az Úr azonban azzal biztatja, hogy vele megy. Ez a legnagyobb ígéret. Isten nemcsak a régiben van ott veled, hanem ott van minden újban. Az Ő régi szeretete, hűsége, áldása a legnagyobb kincs az új élethelyzetekben. Aki eddig is segített és megáldott, azt ígéri, hogy veled megy az újba is. Akkor viszont nincs mitől félni.

Bátorítson minket minden új élethelyzetben ez a négy pont!

Kacsó Géza

Forrás: teso.blog

Nyitókép: Illusztráció