Kecskés Béla: Lassan ködbe

Lassan ködbe foszlik minden,
nyárból hamu sem marad –
eltűnnek az ég tavában
csónakázó madarak.

Smaragdzöld mezőkben jártunk
tűz-sörényes lovakon,
biciklivel csilingeltünk
végig a kék utakon.

Halak voltunk a folyókban,
hámlott bőrünk pikkelye –
Ó, hogy a parázsló Nap így
el fog tűnni, hitted-e?

Vakáció, gyöngy gyerekkor,
egyszer minden véget ér,
s kiserked szívünkből egy csöpp
galagonyapiros vér…