Amerika legfontosabb teológusa, Jonathan Edwards

A nagy ébredést (The Great Awakening) sokan az Egyesült Államok története olyan jelentős eseményének tekintik. Ez nemcsak a későbbi keresztyénséget, a helyi közösségek sorsát befolyásolta, hanem egészében a kultúrára, az ország életére is nagy hatással volt. Ennek a történelmi korszaknak az egyik legmeghatározóbb alakja volt Jonathan Edwards kálvinista prédikátor.

Nathan Orr Hatch, az Egyesült Államok egyik vezető vallástörténésze egyenesen úgy fogalmazott, hogy az 1740-es évek evangéliumi mozgalma kulcsszerepet játszott a demokratikus gondolkodás kialakulásában, ezen belül is különösen abban, hogy a szabad sajtót fontosnak tartsa a társadalom, és az így később kialakulhasson. Mások hozzáteszik, hogy ez a lelki megújulás hozzájárult az egymástól etnikailag is különböző gyarmati területek egységes nemzetté kovácsolódásához, amely így 1776-ban ki tudta vívni függetlenségét Európától.

Jonathan Edwards ősei a XVII. század elején a puritán exodus részeként hagyták el Angliát, hogy megmeneküljenek az anglikán egyház üldözésétől. Edwards már az Újvilágban, Connecticut államban, az akkori East Windsorban született 1703-ban. Édesapja a helyi gyülekezet lelkésze, édesanyja pedig annak a Solomon Stoddard lelkipásztornak a lánya volt, akinek a gyülekezetét Jonathan huszonhat évesen átvette Northamptonban. Tizenegy testvér közül ő az ötödik, és az egyetlen fiú. 1716–1720 között a Yale Egyetem nappali szakos hallgatója, 1720-tól 1722-ig mesterszakos. 1721-ben mély hitbeli megújulást élt át, ez tekinthető a megtérésének. 1726-ban nagyapja munkatársa lett Northamptonban. 1727-ben feleségül vette Sarah Pierrepontot (máshol: Pierpont), aki mélyen hívő asszony volt, jó gyakorlati érzékkel megáldva. Tizenegy gyermekük született.

JONATHAN EDWARDS SZEMÉLYE

Puritán neveltetése mélyen meghatározta gondolkodását. Már fiatalkorában jellemezte a kemény önfegyelem, amely később csak mélyült és erősödött.

Edwards számára Isten dicsőségének keresése jelentette élete javát és célját, sosem a pillanatnyi földi örömök.

Élete minden percét olyan hasznosan akarta tölteni, mintha az az utolsó lenne. Négykor kelt, naponta tizenhárom órát dolgozott. Műveiből kitűnik az a rendszerezett és alapos gondolkodás, amely kiemelte őt más teológusok közül. A szigorú életvitel, amely nála az étkezésre, a testmozgásra is érvényes volt, nem vált öncélú aszkézissé, örömmel élte meg az életet, házasságát, azonban mindezt Isten dicsőségére tette.

Szerette a természetet. Rendszeresen lovagolt, ennek során szeretett végiggondolni, rendszerezni témákat, gondolatait kis cetlikre írta le, amelyeket magára tűzdelve vitt haza. Érdekelte a természettudomány, és már tizenegy éves korában megfigyelte néhány pók viselkedését, ezt egy esszében részletesen be is mutatta. Edwards ezt a szöveget később úgy szerkesztette meg, hogy megfeleljen a tudományos irodalom fellendülőben lévő műfajának, és A repülő pók című írása könnyen beilleszkedett a pókokról szóló korabeli tudományos irodalomba. Sok európai tudós úgy találta, hogy a tudományos felfedezések a deizmus felé sodorják őket, Edwards a másik irányból közelített. Úgy vélte, hogy a természeti világ Isten mesteri tervezésének bizonyítéka. Nagyon szeretett az erdőben imádkozni és Isten szép alkotását dicsérni.

Örömmel és buzgón tanulmányozta a Szentírást. Egyik művében arról beszél, hogy fiatalságától kezdve kereste az alkalmat az Írás ismeretében való gyarapodásra. Jóllehet nagy elismertséget szerzett mint irodalmár, természettudós, filozófus és valláspszichológus, mindenekelőtt bibliai gondolkodó volt. Egyik tanítványa ezt írta róla: „A Bibliát minden más könyvnél többet tanulmányozta. Vallási elveit az Írásból, és nem ember alkotta dogmarendszerből merítette.” Ő maga pedig így vallott: „Az öszszes könyv közül a Bibliában találtam meg életem örömét.”

A Szentírás iránt érzett szenvedélye meglátszik írásaiban: „Midőn drága és erőteljes szavakat olvastam, szívemet gyakorta békesség töltötte el. Sokszor olyan vakító fény áradt minden mondatból, és olyan elragadóan üdítő táplálék fogadott, hogy nem tudtam haladni az olvasással. Gyakran csüngtem egy-egy mondaton, és kutattam a benne rejlő csodát, amely látszólag ott lapult minden sor mögött.” Meg volt győződve arról, hogy minden embernek lehetséges a Biblia élethosszig tartó, mély tanulmányozása. Vallotta, hogy a Biblia tárháza kimeríthetetlen, és teljességében senki sem lesz képes megismerni, de törekedni kell rá.

JONATHAN EDWARDS GONDOLKODÁSA

Gondolkodásának alapjait a református, puritán hagyomány képezte, de nem zárkózott el a felvilágosodás gondolkodói elől sem. Locke, Pascal, cambridge-i platonisták, brit empiristák műveit is ismerte, tanulmányozta. Ugyanakkor tudatosan, kritikusan olvasott mindent. Nem zárkózott el azok elől a kérdések elől sem, amelyek megkérdőjelezték a hitét, sokkal inkább józanság és az a bizalom jellemezte, hogy a természetes ész által is sok mindent megismerhetünk a világból. Nézeteit finomította, a felfedezésekhez igazította. Edwardsot lenyűgözték például Isaac Newton és a korszak más tudósainak felfedezései. Mielőtt Northamptonban teljes munkaidős lelkészi munkára hívták, a pókok mellett a természetfilozófia különböző témáiról írt, többek között a fényről és az optikáról. Miközben aggódott azokért a kortársaiért, akiket a felvilágosodás eszméi a materializmus és az egyedül az emberi értelembe vetett hit felé vittek, ő úgy vélte, hogy a természet törvényei Istentől származnak, és az ő bölcsességét és gondoskodását mutatják. Gondolkodását Isten kijelentésére alapozta.

Kálvinista volt, azaz hitt Isten szuverén kegyelmében.

Vallotta, hogy az ember nem tehet semmit az üdvösségéért, azt Isten ingyen kegyelméből adja, egyedül Krisztus váltsághalálán keresztül, személyválogatás nélkül azoknak, akiknek akarja. És meg volt győződve arról, hogy ezt a kegyelmet nem lehet elveszíteni. Fontosnak tartotta a teológiai nézetek ütköztetését is, akár a gyülekezet közössége előtt is. Egyik könyvében arról számol be, hogy a nagy ébredés előtt az arminiánus hit terjedt Új-Angliában. Erről a kálvinista felfogással szembenálló teológiáról Edwards igehirdetés-sorozatot tartott és a Biblia alapján érvelt saját felfogása mellett. Az eredmény nagy ébredés lett Northamptonban és a Connecticut folyó völgyében 1734–35 telén és tavaszán, amely során több mint háromszáz ember tett hitvallást.

JONATHAN EDWARDS HALÁLA

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket” – olvassuk A zsidókhoz írt levél 13. részében. Valóban, Edwards életének a vége is tanulságos lehet számunkra. Számára a tudományban is Isten dicsősége látszott meg, így támogatta annak fejlődését, eredményeit. Annak érdekében, hogy példát mutasson, elfogadta, hogy beoltsák himlő ellen 1758-ban. Az oltás azonban nem volt jó, és pár nappal utána belehalt. Amikor látta, hogy meg fog halni, ezt írta egyik lányának:

„Kedves Lucy! Úgy tűnik, Isten akarata az, hogy itthagyjalak benneteket. Add hát át legkedvesebb szeretetemet feleségemnek, és mondd meg neki, hogy a különleges egység, amely olyan régóta fennállt kettőnk között, lelki természetű volt, ezért örökké megmarad, és hogy azt remélem, kap erőt ebben a nehéz megpróbáltatásban, és örömmel veti alá magát Isten akaratának. Ami a gyermekeimet illeti, ti most apátlanok lesztek, ami, remélem, arra fog titeket sarkallni, hogy olyan Atyát keressetek, aki soha nem hagy cserben benneteket. Ami a temetésemet illeti, azt szeretném, hogy olyan legyen, mint Mr. Burrey-é volt, és bármilyen plusz összeg folyik be rá, jótékony célra fordíttassék.”

Isten akaratát elfogadva, nem perlekedve, békességben ment haza teremtőjéhez, a Stanford Encyclopedia szerint, „Amerika legfontosabb és legeredetibb teológusa”.

Forrás: reformatus.hu

Nyitókép: Wikimedia Commons