Békességben
„Békesség néktek!” (Jn 20,19)
„Békesség” – héberül Sálóm, jelentése: érintetlenség, tökéletesség, sértetlenség, a teljesség ténye, dolgok eredeti állapotának helyreállítása. Egy olyan kifejezés, amely beteljesíti a várakozást és a reménységet, megszabadít a csalódástól, vigasztalást nyújt a bizonytalanság idején. Békesség után vágyik minden ember ezen a földön. Sokan a békességet az elmélkedésben és a természet csendjében keresik, mások a változatosságban és az elfoglaltságban. Viszont nehéz békességre találni egy békétlen világban. Talán még sohasem beszéltek az emberek annyit a békéről, mint ma. A háború híre, a családon belüli viszályok, a munkahelyi nyomás, a testvérek közötti meg nem értés, a barátok közötti feszültség, az állandóan megoldásra váró feladatok, mind-mind a békétlenséget generálják az életünkben.
A húsvéti eseményekre való emlékezés egy újabb lehetőséget nyújtott számomra, hogy ismét átgondoljam, az elmúlt időszakból mi az, ami a legjobban hiányzott. Miközben olvastam János evangéliumának 20. fejezetét, rádöbbentem, hogy Jézus nemcsak meghalt értünk, hanem a békességét is nekünk ajándékozta. Na ez az, amiről olyan könnyen megfeledkezünk! Pedig mindannyian egy mélyen fakadó békét keresünk ebben a kaotikus világban.
Van egy ellenségünk, aki arra törekszik, hogy az emberek békétlenségben éljenek, hogy háborúskodjanak, irtsák és pusztítsák egymást, viszálykodjanak. Azonban van egy jó hírem: Jézus a Golgotán legyőzte a béke ellenségét!
Miután a tanítványok hírt kaptak arról, hogy Jézus nincs a sírban, összegyűltek, együtt voltak, de a félelem is úrrá lett rajtuk, hiszen nem tudták, hogy mi vár rájuk. Ekkor Jézus megjelenik ellőttük, és így szól hozzájuk: „Békesség néktek!”. Ezekkel a szavakkal akarta megnyugtatni a tanítványait, és ma bennünket is. „Minden rendben van!”, „Itt vagyok!”, „Nem hagylak el!”.
Jézus megajándékoz bennünket a békességével. Minden bűnbánó ember számára békességet szerzett a kereszten kiontott vére által. Ő elhordozta a bűn terhét, és aki hisz benne, annak békessége van a lelkiismeretében, békessége van Istennel. És ez a békesség nem az adott helyzettől vagy körülményektől függ. Ez a békesség egy komoly viharban, nehéz helyzetben megélt nyugalom. Sék Gusztáv írja egyik versében: „…a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég. Ez hát az igazi békesség.”.
Lehet, hogy most épp el vagy csüggedve, szorongsz vagy feszült vagy – de nem vagy ezzel egyedül. Hidd el, az Istentől kapott békesség nap mint nap elérhető számodra, csak el kell azt kérned Tőle.
Békesség néked!
Marton Marianna
Forrás: teso.blog
Nyitókép: reformatus.hu