Aggódhat-e egy keresztyén szülő?

Édesanyaként gyakran aggódom – gondolom sokan vagyunk így ezzel. Aggódom a családom tagjainak egészségéért, a gyermekeim tanulmányi előmeneteléért, a környezetért, ami körülveszi őket, amiatt, hogy megtalálják-e Isten vezetését, hogy jó anya, jó feleség, jó gyermek vagyok-e, megfelelően végzem-e a munkámat stb. Igazából ezt az egész bejegyzést, a maximum karakterszámot kitölthetném az aggodalmaim felsorolásával. Közben pedig ott zakatol bennem a kérdés, hogy ha ennyi okom van az aggodalmaskodásra, akkor mi is van a „Ne aggodalmaskodj!” igével, amelyet kedves énekeim sorai visszhangoznak bennem. „Ne aggodalmaskodjál, nézz Jézusodra fel!” – hallom máris a fejemben…

Tehát Isten szerint nem aggódhatok, Ő nem engedi ezt meg nekem? Ha aggódok, nem vagyok jó keresztyén, és csorba esett a hitemen? Bevallom, nem gondolom, hogy így lenne. Hiszen Isten érzésekkel, érzelmekkel telítette meg minden porcikánkat, és ezeknek a része bizony az aggodalom is. Épp ezért számomra úgy értelmezhető ez az érzés, hogy abból nem hagyom ki az én Mindenhatómat. Elé viszem az aggodalmamat, imádkozom a vezetésért, és bár ez az érzés nem múlik el – bármennyire szeretnék is csettintésre szabadulni tőle –, ott van a szívemben a megnyugvás is, hogy Isten tud az aggodalmam okáról, sőt már elkészítette a megoldást: az Ő kezében van a megfelelő válasz, csak türelmesen ki kell várnom.

Kedves Olvasó, ha te is az aggódók táborába tartozol, kérlek, ne vádold magad, ha annak ellenére is benned van ez az érzés, hogy már sokszor megbeszélted ezt Istennel! Párosítsd a kételyeidet a Tőle kapott erővel, és nyugalomra találsz: az édes bizonyosságra, hogy nem vagy egyedül az aggodalmaiddal, az Úr is ott van veled!

Túri Ágnes

Forrás: TeSó blog

Nyitókép: Pixabay