A nap verse: Penckófer János: Elforduló

Egy testet megtámaszt egy árny,

mikor halványka fény feszeng –
a hengermintás házfalak
rücskös hátukra feküdtek.

Ez, itt, talán a küszöb volt,
amott az ablak, amin túl
a kétes messzeség felől
egy másik kezdet elindult.

Szeméthegyes romvárosból
homály alatt oson a füst,
a hiány kevéske ingén
rothadt szagával elvegyül.

Az egyre vastagabb sötét
satupofáiból kijut
még egy menekülő csapat,
s az út szülő földjébe fúl.

Forrás: Penckófer János: Marad a part, a víz… című kötete, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum kiadó, Budapest-Beregszász, 1997