A nap verse: Fodor Géza: Nullapont

Határát a végtelenség
önmaga által befogja
körben gyűrűkre hullik szét
a mágnesek mutatója

Vonalaitól nem kímél
amint lezár a fordulat
tükreinkbe a déli szél
futtat majd vissza sugarat

Betájolni a gyökeret
hol a földünk futóhomok
fölsajdul az emlékezet
már csak legendák és romok

Már csak az elforgó jövő
isten lobogó haragja
kondul a körbejárt idő
pokolra süllyedt harangja

Forrás: Fodor Géza: Angyalok kezéből kihulló tájon című kötete, Intermix kiadó, Ungvár-Budapest, 2011