Kovács Vilmos: Kárpátok

Foszlik a kép… Köztünk ezer
kilométer… Hegyeidet
mégis látom… Halk szél neszel,
s susogva, a fejem felett
karcsú fenyő ing, bólogat;
hűvös nyugalommal az est
aranysárga csillagokat
s fakó színű felhőket fest
egy nagy sötétszürke selymen.
S én nézek egy darab eget,
ahol kék hegyeid sejtem
földig érő felhők megett.

Nyitókép: Kárpátalja.ma