Zán Fábián Balázs: Erdő

Apám pont olyan titokzatos,
akár az erdő.
Tele félelemmel, de reménnyel is,
azt hiszem.
Arca sosem torzul gyűlöletre.
Szúáradat indul ellene,
kérgét és testét ezüst harkály kopácsolja,
majd megpróbálják kivágni,
de apám akkor is erdő marad.
Szíve a rengeteg legnagyobb fája –
mamutfenyő, a legnagyobb gyökerű.
Lombjain felhők pihennek, ám olykor
odvaiban szél forog,
vagy csak borzolja ágain a fészkeket.

Apám felém nyújtotta a szeretet pajzsát,
a remény kardját és a hitnek ostorát.
Két kézzel kaptam mind után,
mert nem engedhetem közelébe
az ostromára készülő lelki vakokat.

A kép forrása: manna.hu

Forrás: Együtt folyóirat