Vasárnapi üzenet

„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…”   

       (Lk. 9, 55)

Jézus és tanítványai úton voltak, s egy samáriai faluban rájuk esteledett. Ott azonban nem fogadták be őket a népeik közti régi ellentét miatt. Két tanítvány méregbe jött, s tüzet akartak kérni az égből a gonosz falura. Ekkor mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”

Hogyan lehetséges, hogy a Jézushoz közelállók is képesek lennének így megtorolni személyes sérelmeiket? Úgy, hogy velünk született természetünk mindig megszólítható marad a gonosz számára. Jézus arra figyelmeztet itt, hogy kettős hatás alatt áll minden ember. Ha már kapta Isten lelkét, vezetheti őt a lélek, ha még nem, a gonosz irányítása alatt van. De Isten gyermekeit is támadja az ördög, hátha hallgatnak rá. S amikor valaki fáradt, nem elég éber, csapdába eshet, mint itt Jakab és János.

Meg lehet különböztetni a kétféle hatást: az ördög emberölő volt kezdettől (Jn. 8, 44), Jézus mindig életpárti. A régi természetnek mindig én vagyok fontos, a magam hiúsága, kényelme, haszna. Az új természetnek Isten ügye és a másik ember üdvössége a fontos. Akit Isten lelke vezet, az kész sérelmeket elszenvedni, akit a tisztátalan lélek, az mindig kész visszaütni. A krisztusi ember Istenre bízza az igazságtételt, a Krisztus nélkül élő maga intézi el.

A keresztyén ember programja ez: „hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve” (Ef.  3, 16–17).

Mindnyájan a bűn uralma alá születünk. Egyszer át kell adnunk a vezetést Isten lelkének. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn. 3, 30). De érvényes a figyelmeztetés is: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1 Kor. 10, 12)

Forrás: Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja (részlet)

Nyitókép: Kárpátalja.ma