A nép hangja

A március 16-i ungvári incidensek kapcsán, melyeknek magyarországi iskolások és kísérőik voltak az áldozatai, nemcsak a hivatalos reakciókat érdemes vizsgálni, de a témával foglalkozó ukrán cikkekhez írt olvasói kommentárok is igen beszédesek.
Természetesen a kommentek közötti szemezgetéskor az arányok betartása végett figyelembe kell venni, hogy az egyes portálok olvasóközönségének beállítottsága meglehetősen eltérő lehet. Az igazi eltéréseket azonban néha meglehetősen nehéz megbecsülni, például a nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua portál e témával kapcsolatos olvasói bejegyzései közül viszonylag sokat eltávolítottak az adminisztrátorok, s így csak találgathatunk, hogy kiknek és mire vonatkozó véleményeit ítélték „nem a tárgyhoz tartozónak” vagy nyomdafestéket nem tűrőnek. „Rendkívül érdekes vitázni egy portálon, ahol megjelenhet a »Menjenek a magyarok az Urálon túlra méltatni a maguk mindenféle eseményeit, és ne Kárpátaljára« tartalmú poszt, de az egyenértékű választ eltávolítják. „Eláll az ember szava a szólásszabadságtól” – írja erről a Jeno felhasználónéven beíró olvasó. Így is kétségtelen azonban, hogy a leghevesebb vita éppen ezen a portálon bontakozott ki.
Miután a Szvoboda közleményben tagadta, hogy tagjainak közük lenne az ungvári esethez, az ellenzéki sajtó pedig alig tett egyebet, mint hogy kommentár nélkül átvette a hivatalos és a magyar konzulátus által kiadott közleményeket – vagyis maga nem foglalt állást az ügyben –, nem csodálkozhatunk, ha több olvasó már az incidens puszta tényét is kétségbe vonta.
„Úgy, úgy… Előbb tisztázni kell, hogy eleve megtörtént-e az incidens. Mert bizonyíték egy sincs, és az egész információt egy sárga (azaz bulvár – a szerk.) magyar portál kürtölte szét három sorban. A mi »hubernátorunk« (Olekszandr Ledida kárpátaljai kormányzó – a szerk.) pedig a legcsekélyebb kétely nélkül máris nyilatkozatot tett közzé »a magyar turisták megtámadása« kapcsán…” – írja a meglehetősen „hazafias” beállítottságú zakarpattya.net.ua egyik olvasója. Egy társa még rátesz egy lapáttal: „Hát milyen incidensről van szó? Hiszen nem történt semmi. Mi az, vannak bizonyítékok? Lássuk! Az még kevés, hogy mit ír valami alig látogatott magyar portál. Üres magyar propaganda azok sorából, amilyenekkel már találkoztunk”.
Amikor a megyei ügyészség bejelentette, ellenőrzik a Bacskai József ungvári magyar főkonzul feljelentésében szereplő tényeket, az egyik olvasó megjegyezte: „Ez már más, mert miféle dolog olyan nagyon megvádolni valakit vizsgálat nélkül? Előfordulhat, hogy a magyarcsukok (a magyarok ukrán gúnyneve) maguk csintalankodtak egymással, a kívülállóknak pedig ijedtükben úgy tűnt, hogy már »dulakodás kezdődött«!”
Reményre adhat azonban okot, hogy még e portál olvasói között is vannak, akik megőrizték a józan ítélőképességüket. Legalábbis szerintünk ezt bizonyítja a fenti bejegyzésre érkezett ironikus válasz: „10 magyar dulakodni kezdett, el akarták foglalni Ungvár városát (iskolások és gyerekek), amikor 20 fiatal – valamennyien véletlenül arra sétálva – észrevették, hogy a megszállók el akarják foglalni a várost, és elkezdtek mindenkit a falhoz állítani, és véletlenül egyszerre szaladtak ki a szájukon a fasiszták, megszállók szavak…))))))”
Az igazán keményvonalasok nem kívántak vitát indítani e tárgyban. „Annyi szart összehordtak a téma körül. Amikor a honvéd verte az ukrán kisfiút, mert az nem köszönt magyarul, az ugye rendjén volt. Egyrészt én nem támogatom a megszállókkal szembeni harcnak az olyan módszereit, mint a kiskorú kölykök megverése, másrészről egy csöpp együttérzés sincs bennem irántuk. Amint valaki már mondta – »Aki szelet vet, vihart arat«.”
A mérsékeltebb beállítottságú mukachevo.net olvasói között is akadt, aki nem a magyarok pártját fogta: „Valahogy korábban azt gondoltam, hogy Kárpátalján kevés a szeparatista, de kiderült, legalább annyian vannak itt, mint a Krímen. Úgyhogy kedveseim, ha valami nem tetszik nektek (mármint a magyaroknak – a szerk.), bőröndöt a kézbe és a p…ba a dombon túlra!!!!!”
„Mi az, fiúk, nem vagytok kemények? Ti aztán tudtátok, hogy kell népszerűsíteni magatokat – magyar kölykökkel és emlékművekkel. Azok nem ütnek vissza” – írja viszont egy másik olvasó ugyanott, s véleményével nincs egyedül, sokaknak volt ellenszenves, hogy a nacionalisták gyerekeket támadtak meg.
A jelek szerint az ua-reporter.com portál olvasótábora a legszínesebb ideológiai szempontból. Fasiszta színezetű kijelentésektől az antifasisztákig, a többnemzetiségű Kárpátaljáért aggódó megjegyzésektől a nacionalista uszításig gyakorlatilag minden megtalálható a hozzászólások között.
Ilyenkor óhatatlanul felbukkannak az összeesküvés-elméletek: „Teljesen nyilvánvalóan szándékosan kitervelt és megszervezett akció, melynek célja a Szvoboda diszkreditálása, felhergelni a magyarokat, egymásnak ugrasztani a magyarokat és az ukránokat, hogy destabilizálják a megyét. Fantáziátlan forgatókönyv, amely mögül annyira nyilvánvalóan kiviláglanak a célok, mint röntgenfelvételen a törés” – írja az egyik olvasó. De olyan bejegyzést is találhatunk a neten, amely a szemére veti a Szvobodának, hogy nem merik vállalni tetteik következményeit most, hogy az ügyészség vizsgálatot indított.
Ugyanakkor csak kevesen érzékelik a veszélyt, amelyre az ungvári események figyelmeztethetnek. Mint például az a névtelen hozzászóló, aki Karpatszka Ukraina 74 évvel ezelőtti és napjaink ungvári eseményei között vont párhuzamot. „Elnézve ezeket a gyerekeket a fotón (az ua-reporter.com cikkének felvételét a Szvoboda ungvári rendezvényének résztvevőiről – a szerk.) tisztában vagy vele, hogy eltelt 70 év, de semmi sem változott. Ugyanúgy, mint most, emberek jöttek ide Galíciából, és elkezdték az életre nevelni a gyerekeket, ugyancsak ők gyűjtötték össze a gyerekeket, vezették ki őket a vágóhídra a magyar reguláris csapatok elé, bár tudható volt, hogy ennyi gyerek nem állítja meg őket, de senki nem volt tekintettel az emberéletekre. Igen, a gyerekek hősök, a szervezők viszont rosszabbak a fasisztáknál, minden halál az ő lelkükön szárad. Gyerekek, legyen saját véleményetek, s ugyanúgy tiszteljétek más véleményét is, értem ez alatt a magyar gyerekeket. Legyetek jobbak, tiszteljétek a másikat”.
Igen, ezzel kezdődhetne a valódi megbékélés. Kérdés, hogy mindenki ezt akarja-e?