Vasárnapi üzenet

„Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához, és azt mondták neki: Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly? Azt felelte nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák erre megkérdezték tőle: Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle? Ő azonban azt felelte: Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.«”          

Mt. 13, 24–30

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond. Mégpedig nemcsak a tanítványainak, az apostolainak, sőt elsősorban nem nekik, hanem a tömegnek. Vagyis mindenkinek, annak is, aki figyelt rá. és komolyan vette, és azoknak is, akik nem vették komolyan, és talán csak a kíváncsiság hajtotta őket oda. Olyanok, mint sokszor mi. Jézus nekik beszél, nekünk beszél – a mennyek országáról, Isten igéjéről beszél. Az igéről, amit mindannyian hallunk, amikor a Szentírást olvassuk vagy hallgatjuk. Isten nem hallgatag Isten, beszédes Isten. Szól hozzánk, tanítani, vezetni akar minket. Vajon milyen föld a mi lelkünk, amibe ez a mag belehull? Készítjük-e ezt a földet Isten igéjének befogadására? Mennyire készülünk a szentmisére, ahol hallani fogjuk Isten szavát? Csak beesünk sokszor, letudjuk, vagy korábban érkezünk, és imádsággal csendesítjük el a szívünk, hogy a világ zajában, gondolataink forgatagában eljusson hozzánk a szó? Odafigyelünk-e tudatosan, hogy miről szólnak az olvasmányok, az evangélium, vagy a mise végére nem is emlékszünk, miről volt szó? Belegondolunk-e abba, hogy Isten akkor konkrétan hozzánk szól, és üzenete van nekünk? Elgondolkodunk-e azon, hogy mi lehet az az üzenet? Figyelmesen hallgatjuk-e a prédikációt?

Kedves Testvérek! Nem mindegy, milyen lelkülettel hallgatjuk Isten szavát. A békénk, az örömünk, a lelki növekedésünk, az Istennel való személyes kapcsolatunk múlhat rajta. A mennyek országa múlhat rajta.

Megyesi László
diakónus

Forrás: karpataljalap.net